Linux bemutató: Garuda Linux

Először is, mi is az a Garuda Linux?! Vigyázat száraz adathalmaz következik és csak utána jön a személyes tapasztalat.

A rendszer egy rolling, azaz gördülő disztribúció, ami folyamatosan kapja a frissítéseket. Tehát itt nincsenek LTS verziók, amik támogatottsága x idő után lejár, hanem egy folyamatosan támogatott rendszert kapunk. Az alapja az Arch Linux, a származási helye pedig nem más, mint India. 64 bites rendszer, ami a Linuxoknál megszokottan, többféle asztali felülettel érhető el. Van bspwm, Cinnamon, Deepin, Gnome, i3, KDE Plasma, LXQt, MATE, Recbox,UKUI, Wayfire vagy Xfce. A Garuda Linux egy Calamares nevű grafikus telepítővel van ellátva, ami segítségével könnyedén telepíthetjük, illetve sok más grafikus eszközzel, amelyekkel a rendszert könnyedén kezelhetjük. A sok beállító program között kapunk egy Zram nevű programot, egy CPU teljesítmény vezérlőt, valamint egy egyedi memóriakezelő szoftvert, sőt még Timeshift is van, ha biztonsági másolatot szeretnénk a rendszerünkről.

Az OS nem túl régi hiszen a 201205-ös verzió 2020. december 6-án jelent meg, majd 210406-os pedig mint sejthető, 2021. április 6-án. Ezen utolsót tudjuk mi is letölteni a honlapról, az általunk kiválasztott grafikus környezettel. A fent felsoroltak közül viszont az új verzióhoz már „csak” a KDE, Xfce, GNOME, LXQt-kwin, Wayfire, Qtile, BSPWM, i3wm és a Sway nevű érhető el, de azt hiszem ennyi közül is sikerül választanunk. Én személy szerint a Dr460nized verziót ajánlanám, ami KDE alapokon nyugszik és bitang jól néz ki. Lényegében ez az alapértelmezett asztali környezet, de ebből is kapunk rögtön 3 verziót; a sima KDE Dragonized, a Gaming és a Black Arch verziót.

A rendszer minimum követelménye egy 64 bites processzor, 30 GB merevlemez, 4 GB RAM, OpenGL 3.3.-al vagy újabbal rendelkező videókártya. De ez tényleg legyen alap. Ne kísérletezzünk egy magos procival és 2 GB RAM-mal, hiszen csak egy szaggató valamit kapunk. A rendszer szép, erős, fluid és megingathatatlannak, de csak a megfelelő hardveres alapokon. Egy mondattal a teljesítmények ára van, a magasabb hardver igény!

Én személyesen egy használt laptopokat árusító cégnél találkoztam ezzel a rendszerrel, hiszen itt ezzel az előretelepített OS-el adták el a gépeiket. Később több helyen is láttam, de még akkor sem vitt rá a kíváncsiság, hogy ki is próbáljam. Majd jött az ötlet, hogy a Manjaro Linux-ot már eléggé belaktam, ki kellene próbálni valami mást. Elsőnek a régebben kipróbált elementary Os, a Zorin és a Deepin között vacilláltam, hogy mégis miben változtak a régebbi, kipróbált verzióhoz képest. De végül győzött az új csábítása. Elkészítettem a telepítőt, és már száguldott is fel a kis Compact gép SSD-jére.

A telepítés rutinszerű, grafikusan ugyanúgy kell telepíteni, mint a többi grafikus telepítővel rendelkező Linux-ot. Meglehetősen gyorsan megy végbe a folyamat, ezek után kezdhetünk ismerkedni a rendszerrel.

Jó tanács: telepítés után, rögtön frissítsük a rendszert. Én ezt későbbre hagytam addig nem is tudtam normális beállításokat vagy akár telepítést végezni rajta. Magyarul ugye települ, de a rendszer install után, még elég sok angol szöveget tartalmaz. Plusz programok telepítését is nagyban megkönnyítette a rendszer lefrissítése, addig nagyon nyögve-nyelősen ment az egész. Egy szó, mint száz, install után rögtön rendszer frissítés!

Azt is ki kell emelnem, hogy a rendszer a legjobban azoknak fog tetszeni, akik használtak már macOS-t és/vagy tetszik nekik a hasonló felépítésű operációs rendszer. Van alsó dock, van felső tálca, ahol az épp aktuális program menü pontjait láthatjuk. De van „Start menü” is, amit a bal felső sarokban érhetünk el. Ezen a panelen a szokásos programokat, a szokásos felosztásban találhatjuk. Jobb oldalon fent van óra, a hangerőszabályzó, a hálózat beállítások és egy profil menü. Innen tudunk egyébként kijelentkezni vagy a rendszert leállítani is. Az alsó dock szabadon alakítható, új alkalmazás ikonokat tűzhetünk ki rá, vagy szabadon törölhetünk belőlük. A bezárás, tálcára leküldő és ablak-teljes képernyő váltó gomb a bal oldalra került, ami tipikus mac-es megoldás.

Alapértelmezett konzol a változatosság kedvéért a Konsole, itt nem található semmi extra. A fájlkezelő a Dolphin, amiben szintén mindent a szokásos. Semmit sem tudnék benne kiemelni, megbízhatóan teszi a dolgát, és könnyen átlátható. A KDE Plasma grafikus környezetnek köszönhetően pedig, jól alakítható a menü.

Szoftver Telepítése/Eltávolítása programon belül, le kell mennünk a Tárolók menüre, majd ott rákeresni a kívánt alkalmazásra, vagy böngészni a felajánlott programok közül. Kicsit kaotikus az egész, de egy idő után bele lehet szokni. Ha viszont tudjuk mit szeretnénk letölteni akkor nincs gond vele. Egyébként, ha nem tudjuk melyik program lenne a megfelelő a számunkra, sok videót lehet találni a videó megosztó portálokon erről a témáról.

A megjelenítés, vagyis az egész rendszer kinézete, alapértelemezetten a nagyon szép és színes Sweet témával érkezik. Ez persze később szabadon változtatható, illetve részletesen módosítható minden a beállítások menüpontban.

A negatív dolgot pont ez a szépség és alakíthatóság hozza magával, ugyanis a rendszer nehéz, azaz hardverigényes. Core 2-es procival 4GB DDR3 rammal, SSD-ről relatíve lassan tölt be a rendszer, ritkán, de érezhetőek döccenések is.

Összefoglalva a rendszer szép, alakítható, és tele van sok szép rendszer animációval, viszont ez eszi a procit a ramot, és így, ha nem vagyunk ezekkel eleresztve, akkor sajnos ez nem lesz a mi operációs rendszerünk. Hiszen, ha már az alaprendszer is szaggat, akkor ne várjunk tőle sokat. Terhelésessel ezen már csak ronthatunk. Így a rendszer általam ajánlott, viszont csak az erős hardverrel rendelkező személyeknek, és azok közül is főleg azoknak, akik kedvelik a macOS kinézetet. Egy próbát mindenképpen megér!