Az első unboxing videó

Sziasztok!

Azért is jöttem át Blogger-re, hogy egy platformon legyen a Blog és a Hexahedron Youtube oldala, hiszen mint írtam, videókat is szívesen készítenék többször. Nos, eddig pár Linux bemutató és gameplay videó után úgy néz ki, belekóstolok kicsit az Unboxing-ba is.

 

 

Nem hiszem, hogy említettem már, de szívesen gyűjtök PC játékokat, főleg zsibpiacokról, de néha, ha neten valahol látok egy-egy engem nagyon érdeklő címet, akkor szívesen megveszem azt is. Most egyszerre jött 3 csomag, amit úgy gondoltam bontsunk ki együtt, és nézzük meg milyen retró címek érkeztek a polcomra! Jó szórakozást a videóhoz!

Unboxing - 3 postai csomag kibontása:

Sorozatajánló – Arcane

Amint e sorokat írom, pont végeztem az Arcane első évadának, utolsó részével, szóval még friss az élmény. Ugye ez az a sorozat, amit a 2009-ben megjelent, League of Legends című számítógépes játék alapján készítettek el, és hatalmas várakozás előzte meg a játékos társadalomban. Hiszen a játéknak a mai napig népes tábora van. De sikerült-e a játékhoz és az az körüli hypehoz felérő, animációs sorozatot készíteni, vagy ez is elbukik, mint a játékokból készült filmes adaptációk nagy része? Ha nem akarsz sokat olvasni, akkor csak annyit, hogy sikerült. Viszont, ha többet is szeretnél tudni, vagy a miérteket is megszeretnéd megérteni, akkor kérlek olvass tovább.

 

    Ugye a Riot Games adta ki a League of Legends című játékot még 2009. oktober 27-én, ami a stílusát tekintve multiplayer, azon belül pedig egy MOBA (Multiplayer online battle arena). Ennek a mai napig aktív és lelkes játékos tábora van, sőt már megannyi díjat is bezsebelt, többek között BAFTA Games Award for Persistent Game-et és a The Game Award for Best Esport Game-et. A játék PC-re és 2013-ban macOS-re is megjelent, ami tovább növelte a felhasználók táborát.

 

    Szóval a célközönség és a téma adott volt. De mégis, hogy készítsenek el egy olyan animációs sorozatot, aminek érdekes és magával ragadó történetet kellene bemutatni és ami nem csak a rajongóknak, de azoknak is tetszen, akik felnéztek este a Netflixre, hogy keressenek valamit a vacsora mellé. Ehhez hozzá tartozik a játék lényege; csapatokban kell, együtt eljutni az ellenfél bázisáig, majd pedig lerombolni azt. Sok gondolkodás után rájöttek; mutassuk be a karakterek háttértörténetét!

 

 

    A történet lényegében Violet/Vi és Powder/Jinx, a testvérpárról szól, illetve rajtuk keresztül a gazdag Piltover és a Zaun nevű alsóváros felszín alatti egymásnak feszülését mutatja be. A gazdag felső városban gondtalanul élnek az emberek és a vagyonos családok, miután egy pusztító háborúból Professzor Heimerdinger segítségével kilábaltak. Eközben a város másik részében, a felszín alatt, hatalmas nyomorban tengődnek tovább a szegények, miközben a bűnbandák uralják az utcákat. Itt nő fel Violet és Powder az apjuk, Vander kocsmájának hátsó szobájában, ahonnan nemsokára egyenes út vezet a bűnözés felé. Végül egy rosszul elsült rablásból indul a történetszál lényegi része, ami folyamán Violetből Vi, Powderből pedig Jinx lesz és a két városrész harca közben, ők ketten is szembe kerülnek egymással.

    Szóval, elkészült egy remek animációs sorozat, amit Christian Linke és Alex Yee írt és alkotott meg. A rendezésben pedig Pascal Charrue és Arnaud Delord tette meg a magáét, hogy ez a remek animációs sorozat elkészülhessen. A szinkronhangok között olyan híresebb neveket találunk, mint Vi hangja, Hailee Steinfeld, vagy pedig Jinx hangja Ella Purnell, aki olyan filmekben szerepelt már, mint az Army of the Dead, UFO vagy a Churchill. De ott van még Kevin Alejandro, aki jó pár film mellett, rengeteg sorozatban feltűnt már, hosszabb-rövidebb ideig, a 2002 óta tartó karrierje során. 

 

 

    Aztán ott a sorozat főcímzenéje, az Enemy, amit a méltán híres, amerikai pop-rock banda, az Imagine Dragons készített el, a színtén amerikai rapper-énekes JID közreműködésével. Nagyon hangulatos, amikor felcsendül a sorozat különböző részeiben, szinte felpezsdül az ember vére és érezni kezdi, mit érezhetnek a karakterek miközben egymással harcba szállnak. De ezen a számon kívül is további remek zenék és hanghatások épültek be a képi világ alá. Ami pedig egyszerűen gyönyörű, én lennék a legboldogabb ha több ilyen kinézetű animációs sorozat készülne.

 

 

    Összességében, ha nem vagy rajongó, akkor az első részt kell „túlélni” és utána beindul, majd pedig végül, magával is ránt a történet és a hangulat. Velem is ez volt. Az első rész után pár napos szünet következett, majd végül mégis nekiálltam a többi résznek és a végén már sajnáltam, hogy véget ért az évad! Ha rajongó vagy, akkor pedig semmi teendőd, hiszen az első részt is élvezni fogod, ahogy egymás után tűnnek fel a játékból ismerős karakterek.

Nintendo Switch bemutató

2013-ban jött a Playstation 4 és az Xbox One újgenerációs konzol széria, amelyek egymással versenyezve harcoltak a nagyobbnál-nagyobb felbontásért és játékélményért. Eközben japánban a Nintendo, valami teljesen máson kezdett el dolgozni, majd végül 2017-ben megjelent a legújabb kézikonzoljuk, ami egyben egy tévére köthető hibrid konzol is lett. Sőt 3 féle módban játszhatóak rajta a klasszikus Nintendo játékok, vagy akár más, híres címek is, mint például a személyes kedvenc, a Witcher 3.

A története

    Először 2016-ban mutatták be NX kódnéven, ami reakció volt a 2014-ben elszenvedett pénzügyi veszteségre. Ezt az előd konzol, a Wii U okozta, a gyenge szereplésével a piacon. A cég akkori elnöke, Satoru Iwata ezután egy újszerű hardver felé terelte a céget és ez lett a Switch. Az új konzol kialakítása a videójátékosok széles csoportját célozta meg a többféle felhasználási módnak köszönhetően. A több szabványos alkatrésznek köszönhetően, mint például az Nvidia Tegra lapkakészlet, a fejlesztés könnyebb lett a programozók számára, és kompatibilisabbá vált, a már meglévő játék motorokkal.

 

 

    A Wii U-nál, a Nintendo, sokat harcolt a külső támogatásért, ennek ellenére mégis gyenge lett a szoftvertámogatás, azaz kevés játék jelent meg rá. Ezzel szemben a Switch-nél, a cég már számos fejlesztővel és kiadóval egyezett meg előzetesen, aminek keretében a kezdés után, egy éven belül már nagyjából 100 cím jelent volna meg a tervek szerint. Viszont, a várakozásokat felülmúlva, 2017 végéig több mint 320 cím jelent meg, a saját és külső fejlesztőktől.

    A Nintendo-nak ez lett a 8. generációs konzolja, ami feladatul kapta a versenyre lépést a Sony Playstation 4-vel és a Microsoft Xbox One-jával. Eladásokat tekintve ez elég jól sikerült, hiszen az előre várt kétmilliós eladás helyett, közel hárommilliót szállítottak le az első hónapban. Egy éven belül pedig már 14 millió eladott darabnál járt a számláló, ami meghaladta a Wii U teljes élettartama alatti eladásokat. 2018-ban a Switch volt a leggyorsabban eladott otthoni / hibrid konzol Japánban és az Egyesült Államokban. 2021 szeptemberéig a Nintendo, a Switch és Switch Lite-ból körülbelül 93 millió darabot adott el világszerte. Év végére a japán cég kiadta a legújabb Oled modellt is, ami a nevéből kitalálhatóan, már oled kijelzőt kapott és kisebb dizájn váltásokon esett át.

A hardver leírása

    A Switch egy hibrid videójáték konzol, amely egy konzolegységből és két Joy-Con kontrollerből áll. Ezeket összepattintva kapjuk meg a kézi konzolt. Ha a Joy-Con-okat levesszük és a táblagépszerű fő részt kitámasztjuk, akkor így is tudunk játszani távolabb a konzoltól a kontrollerekkel. Ez a „Tabletop” mód. A készülékhez kapunk egy dokkolót és egy töltőt is, amelyeket hálózatba dugva, illetve egy monitorral vagy tv-vel összekötve és végül a fő konzolegységet a dokkolóba helyezve, nagyképernyőn is tudunk játszani a kedvenc játékainkkal. Ezért a hibrid konzol megnevezés! A kézi, a TV és a tabletop módoknak köszönhetően a Nintendo messze kitolta a konzol használhatóságát, az egyszerű kanapén üléstől.

 

 

    A hardvert tekintve, a 6,2 hüvelykes (Lite-nál 5,5, míg az Oled modellnél már 7 hüvelykes), 1280x720-as felbontású kijelzőt, egy Nvidia Tegra X1-es rendszer chip (HAC-001(-01)-nél Tegra X1+), egy ARMv8-A, 8 magos processzor és egy Nvidia GM20B Maxvell alapú GPU társaságában hajtja meg. Ez mellé társul még 4GB LPDDR4 SDRAM is, ami 1600 MHz-n működik. Háttértárból 32GB eMMC NAND flash memóriát kapunk az alap és Lite konzolnál, míg a nemrég megjelent Oled modellnél ezt már megduplázták, 64GB-ra. Ez messze nem lesz elég, ha több játékkal játszanánk, szóval microSD HC/XC memóriakártyával tudjuk bővíteni a tárolókapacitást, egészen 2 TB(terabyte)-ig. Külső kijelzőre kötni, HDMI 1.4b kábelen tudjuk, amin maximum 1080p-ben élvezhetjük a játékokat. A konzol kapott még Wi-fi 5-öt is, ami kétsávos 802.11ac vezeték nélküli kapcsolatot tud és kompatibilis a 802.11 a/b/g/n/ac módokkal. Sőt, van benne Bluetooth 4.1 is, amin a Joy-Con-okkal kommunikál. Az erőt kézikonzolként egy 4310mAh-s, 19,95Wh-s, 3,7 V-os lítium-ion akkumlátor szolgáltatja. Ez 2,5 és 6,5 óra közötti játékidőt ígér, viszont 2019-ben megjelent egy frissített Switch, a HAC-001(-01) típusszámmal, ami a Tegra X1 rendszerchip helyett már a Tegra X1+SoC-t használja, ami jóval hatékonyabb. Ezzel pedig az akkumulátor töltöttségi ideje gyakorlatilag 4,5-9 órára nőtt.

Pro dolgok

    Most pedig jöjjenek az eddigi észrevételeim, azokból is először a pozitívumok. Először is míg a Playstation-nál helyhez voltam kötve, most már bárhol és bármikor játszhatok. Kézikonzolmódban a fotelban hátra dőlve, kihajtva és letámasztva, bárhol, ahol síkfelületet találok, dokkolva pedig egy nagyobb kijelzőn vagy TV-n játszhatok, ami egyszerűen szuper. Mondok egy példát; ha épp nem fértem az íróasztalomhoz, mert épp a barátnőm dolgozott ott valamin, akkor míg a Sony konzolját használtam két lehetőségem volt. Első lehetőségként, átdugtam a TV-re a monitoromról a konzolt. Ami tekintve a vezetékrengeteget, amit hosszú idő alatt és a több hardvernek köszönhetően alakítottam ki, rengeteg energiával 😊, nem túl kényelmes és egyszerű. A második eshetőség pedig, hogy egyszerűen nem játszottam. Viszont a Switch esetében fogom és bárhová vihetem, nem zavarva a másikat. Mindezt úgy, hogy meg sem erőltetem magam. Ha a másik szobában nincs tv, még akkor is van két mód, hogy élvezhessem például a Witcher 3-at.

    Aztán ott a Nintendo online eShop-ja, ahol folyamatosan vannak akciók. Ezeken rengeteget spórolhatunk, és aztán még pontokat is kapunk, amik később ugye beválthatóak lesznek. Király! Nem nagy összegekről beszélek, de azért jólesik az ember lelkének, ha például 6 euró helyett csak 4 vagy 5-be kerül egy kisebb játék. Nem is értem a Sony-t, miért nem találtak ki egy hasonló rendszert már réges rég.

    A következő pont a multi. Anno megvettem a PS4-et és az egyetlen játék, amivel egymással játszottunk a családban, osztott képernyőn, az a Call of Duty Infinite Warfare volt. Ezt amúgy alapból kaptam a konzolhoz. Később, amikor olyan játékot vettem ami engem érdekelt, kb 99%-ban nem volt benne splitscreen mód, de sokszor még multi sem. Így ez az igény el is halt bennem.

 

 

    Aztán ilyenkor ha találnátok is megfelelő osztott képernyős játékot, akkor is vennetek kell egy másik kontrollert. Na, a Switch-nél ugye lepattintod a két Joy-Con-t, és rögtön kapsz két teljes értékű kontrollert, amikkel már mehet is a móka egymás ellen, vagy egymással. Ezekben vannak különféle érzékelők is, amiknek köszönhetően általában a gombokon kívül, az érzékelők használatával is irányíthatod a játékban például a karaktert vagy a járművet. Egyébként egy konzol, maximum 8 Joy-Con-t kezel. Sőt kézi módban akár 8 konzolt is összeköthettek ad-hoc hálózatba és például a Diablo 3-ban, ennyien mehettek egyszerre Diablo ellen!

    A kimondott Nintendo játékok, általában mindig támogatják az olyan játékmódokat, amelyekben egymással vagy egymás ellen játszhattok. De külsős fejlesztők is rengeteg olyan címet dobtak már a piacra, ami erre vagy erre is, kivan hegyezve. Tavaly év vége óta többet és jobban szórakoztunk a családdal, illetve barátnőmmel a Switch-nek köszönhetően, mint több év alatt a Playstation 4-gyel. Aprópénzért vettem különféle sport játékokat online, amikkel remekül szórakozunk. Golfozunk, tekézünk vagy a tengerparton frizbit dobálunk és mindezt a TV előtt állva. Aztán ott a 1-2 Switch, amiben tehenet fejhetünk, jógázhatunk, párbajozhatunk karddal vagy pisztollyal és még rengeteg más szórakoztató játékot játszhatunk. De ezek csak cseppek a tengerben, ott vannak a különféle Super Mario-s, vagy Luigi-s szoftverek, a Fit-Ring, az Overcooked vagy a Just Dance sorozat. Rengeteg lehetőséged van arra, hogy a kicsiket és nagyokat is beleértve, a család együtt játszhasson. Ez nekem eddig sajnos kimaradt, a nagyon régi lanparty-kat kivéve. De úgy néz ki, hogy most a Nintendo Switch kellett ahhoz, hogy átélhessem ezt.

 

 

Negatívumok

    Viszont, hogy ne csak pozitív dolgokat mondjak, jöjjön néhány hátránya is a készüléknek. Méretéből adódóan, illetve a mobilitás miatt valamit csak fel kellett áldozni és ez a grafikai teljesítmény lett. Alapból saját kijelzőn ugye 1280x720-as felbontáson megy minden, viszont dokkolóra kötve is „csak” full HD-ban élvezhetjük a játékokat. Ami ugye egyfelől nem gond, főleg, ha sok Mario-val vagy Pokémonnal játszol, mert ott úgy sem a valósághű fényeken és kidolgozottságon lesz a hangsúly. Másrészről míg PC-n vagy Playstation 4-en, ultra beállításokon pörgettem, például a Witcher 3-at, addig itt full HD felbontáson, már picit láthatóak a grafikai visszafogottságok, hogy a játék fluidan fusson. De még így, ennek ellenére is remekül élvezhető a játék, és én személy szerint ezt elnézem, mert nekem nem minden a grafika, engem a történet vagy a játszhatóság sokszor jobban érdekel. Viszont ha 4K-t és rengeteg FPS-t keresel egy játékban, akkor ezt a konzolt lehet nem neked találták ki.

    Aztán ott vannak a frissen megjelenő játékok, amiknek azért borsos áruk van megjelenéskor és van, hogy picivel még drágábbak is, mint a Playstation vagy Xbox kiadások. Ezt kiküszöbölendően, én a használt piacon és a digitális eShop-ban szoktam vásárolni, ahol azért egész szép összegeket lehet megspórolni. De a játékok témához hozzátartozik még valami. Ott vannak például a Pokémon játékok kiadásai, mint a Sword és a Shield. Ezek lényegében egyugyanazon játékok, csak az egyikben van néhány különlegesebb Pokémon, ami a másikban nincs és fordítva. Tehát ha tényleg követed a szlogent, hogy; „Szerezd meg hát mind!”, akkor jó mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, hiszen teljes áron adják mind a két verziót. Vagy csak egyszerűen eldöntöd, hogy az exkluzív lények közül, melyikek érdekelnének jobban, és azt a szoftvert vásárolod meg.

 

 

    Utolsó dolog, az az alap tárhely mérete. Amit, ha úgy vesszük lehet, hogy hülyeség felvetni. Ugye alapból van 32 GB, az OLED modellnél 64GB tárhely. Na már most ez egészen kevés a mai világban. Ha a 64 GB talán még nem is, de a 32 az tuti az lesz. Egy-két nagyobb, vagy pár pici játék rájuk fér, de végül az újdonsült tulajnak, mindenféleképpen szüksége lesz beruházni egy memóriakártyára. Ami, ha azt vesszük, ígyis-úgyis szükséges, tehát lehet, hogy felesleges ez miatt rinyálnom, de szerintem azért jó lett volna a sima modellbe is rögtön a dupla nagyságú eMMC kezdésre.

Tanácsok, meglátások

    Végül pedig jöjjön néhány jó tanács és meglátásom, amit e rövid idő alatt megtanultam. Hátha valaki gondolkozik a Nintendo Switch megvásárlásán és segíthet neki ez a pár sorom. Szóval, ha megvan a konzol, a következő dolgok biztosan kelleni fognak;

    Elsőnek, kell egy hordozó táska, amibe belefér a konzol, a töltő, egy-két nedves törlőkendő, a képernyő tisztán tartásához és gumis tartó legalább 2-3 játékkártyának. Az ilyen tokokat szerencsére elég olcsón, körülbelül 5000 ft-tól, már megtalálhatjuk a konzolboltokban vagy a nagyobb elektronikai (web)áruházakban.

 

    Másodjára a már fentebb említett memóriakártya bővítés következzen. A konzol a micro memóriakártyákat fogadja, azaz a MicroSDHC-t és a MicroSDXC-t. Utána olvastam és gyakran írták, hogy a 32 de a 64GB már tuti elég lesz. Nos van egy rossz hírem: tuti, hogy nem lesz elég. Ezek vagy régi írások, vagy esetleg csak egy játékkal játszanak és ha azt kivégezték törlik, majd pedig annak a helyére rakják a következőt. De egyszerre, néhány játéknál több, biztos nincs a konzoljukon. Szóval 128, de inkább a minimum 256 GB-os tárhelybővítésen gondolkozzunk el, persze a pénztárcánknak megfelelően. Ezért a SDHC rögtön ki is fog esni a látómezőnkből, hiszen ez a kártya típus a Secure Digital High Capacity néven, csak maximum 32GB kapacitású eszközt tud kezelni. Míg a Secure Digital Extended Capacity, azaz SDXC kártyák, már akár 2 TeraByte nagyságú, kis micro eszközünket is simán a birtokukba veszik, rátelepítve kedvenc játékaink sokaságát.

 

 

    De vannak más kiegészítők is, amik szerintem már egyéni elbírálást kaphatnak, abban a tekintetben, hogy kinek melyikre van még szüksége, de azért leírok pár fontosabbat, a teljesség igénye nélkül;

    A Joy-Con-okat leszedve a konzolról, egy a Switchez kapott kis kontroller féleséghez tudjuk illeszteni, amivel kapunk, egy szerintem, teljes értékű vezetéknélküli vezérlőt. Viszont, ha nem tudjuk megszokni, akkor sincs gond, találhatunk a boltokban Pro Controllert is, ami már tuti eléri majd az igényeinket és amit más, mai konzoloknál már megszokhattunk az irányítás terén!

    Aztán ott a játékkártya tartó dobozka. Ezt szintén akkor éri meg megvenni, ha többet fogjuk a kézikonzolként használni. Hiszen ezekbe akár húsznál is több kártya, sőt akár plusz memória kártya is elfér, így nem kell a játék, sok helyet foglaló tokját is magunkkal cipelnünk.

    Ha egy Switch-en kettő embernél több játszana, akkor kelleni fog plusz Joy-Con pár is, sőt ezekhez egy töltő állvány is, hogy egyszerre tudjuk tölteni őket a játék szünetében, és ne kelljen a konzolt kiszedni a dokkolóból és a Joy-Con-okat felrakva visszadugni. Az ilyen állványokon általában, egyszerre négy embernyi irányítóeszközt is tölthetünk.

    Végül pedig, egy személyes tapasztalat, a plusz hálózati töltő, aminek jelenleg a megvételén gondolkozom. Ennek az az oka, hogy ha nem vagyok itthon, de nálam a Switch és van időm akkor játszok. Ha lemerülőben van, akkor töltöm a magammal vitt hálózati töltőjével. Aztán hazaérve a monitoromon vagy a TV-men akarok tovább játszani és ehhez dokkolom is az eszközt. Viszont, este már, ha például újra lemerülőben van, na ilyenkor elő kell keresni a töltőjét, majd a rossz elhelyezésnek köszönhetően, a monitor mögött ügyködve, be kell dugnom a hálózatba, majd pedig a dokkolóba. Na ilyenkor kényelmesebb, ha van még egy és az alapból be van dugva a dokkolóba illetve a konnektorba. De ez már tényleg csak az én kényelmi szempontom.

 

 

    Végül pedig ott van a játék vásárlás kérdése. Az a személyes tapasztalatom, hogy sokszor érdemes használtan venni, de megbízható forrásból. Sőt akár webshopokban is találni használtan játékokat, amik jóval olcsóbbak a fóliás verzióknál. De ott a Nintendo saját eShop-ja is, ahol folyamatosan találni akciókat, amik keretében könnyen rátalálhatunk a megvenni kívánt szoftverre is. Ha nincs akcióban, akkor érdemes „beszívezni” azaz a kedvencek közé helyezni és néha ránézni, hiszen akkor egy helyen láthatjuk a kedvenceket és ha valamelyik akciós, akkor arra rögtön le is csaphatunk. Itt szeretném leszögezni, ha egy játékot fizikálisan, azaz kártyán veszünk meg, akkor az nem fog helyet foglalni a tárhelyünkön. Viszont, ha frissítés érkezik hozzá, azt már a memóriakártyára fogja telepíteni a rendszer, nem pedig a játékkártyájára, hiszen az csak olvasható, de nem írható. Ezzel szemben, ha digitálisan veszünk valami és azt letöltjük, akkor az teljes terjedelmében a háttértárra fog kerülni és ott foglalja a helyet. Végezetül pedig még valami, a fizikális játék értékállóbb, ha megunjuk, akkor bármikor tovább adhatjuk azt pénzért.

 

Utolsó pontban, megemlíteném, hogy a Nintendo-nak is van Online szolgáltatása, aminek a lényege, hogy előfizetés ellenében, online játszhatunk más játékosokkal, illetve a felhőben tárolhatjuk a játékaink mentéseit, amiket aztán ha bármi baj van, könnyedén újra letölthetük. A díj ellenében, kapunk még különféle klasszikus játékokat is, amik remek kikapcsolódást nyújthatnak akár a retro kedvelőknek is. Itt is, mint más platformok hasonló szolgáltatásánál, az éves előfizetési díj a legkedvezőbb.

 

Végezetül

    Szóval ennyi! Remélem, ha a konzol megvásárlásán gondolkozott valaki, akkor segítettem egy picit a döntés meghozatalában. Ha pedig már van, de valami kérdés merült fel, akkor remélem választ kapott rá. Egy biztos, én nem bántam meg a váltást erre a kis szerkentyűre, mert messze több élményt hozott ebben a kevés hónapban, mint például a PS4, az utolsó egy évében, főleg a családi és az egymás elleni multijátékok tekintetében. Bárhol bármikor nyüstölhetem a kedvenc játékaimat, majd hazaérve dokkolón játszhatok nagyobb kijelzőn, magamban vagy a családdal együtt.