Eszközbemutató: Baeseus HDMI Splitter

Sziasztok!

Gondolom, sokatoknak van HBO Go előfizetése, amivel kapcsolatban, most volt egy kisebb botrány, hogy rengeteg okos tv-nek és egyéb eszköznek megszüntették a szoftveres támogatását. Így sokaknál például, hiába van smart tv, nem tudja rajta nézni a filmes appot. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint venni egy okosítót, vagy a laptopot / PC-t rákötni a kijelzőre.

De miért hoztam ezt fel, mikor nekem például Netflix előfizetésem van, így ez a HBO Go ügy nem is érint? Hát úgy, hogy a tv-n lévő alkalmazás már annyira lassú, hogy gyakran akadozik, illetve egy örökkévalóság míg betölt, így együtt tudok érezni a fent említett táborral. Ezért jött az ötlet, hogy a PC-m kötöm rá a tv-re. Viszont, nem akarom mindig ehhez a kábeleket ide-oda dugdosni, amikor csak képernyőt akarok váltani. Nos, erre lesz orvosság a Baseus HDMI Splitter.

Szóval a lényeg; egy számítógépre akarok monitort és tévét kötni egyszerre, és alkalomadtán, ha a második eszközön filmet akarok nézni, akkor ne kelljen a kábelekkel hadakozni. Ehhez egy HDMI Splitter-t kellett beszereznem. Viszont, nem mindegy, hogy milyet. Mert ugye, vannak az egyirányúak, amikkel egy eszközre több kijelzőt, vagy egy kijelzőre több eszközt lehet csatlakoztatni. De ezek mindig csak az egyik irányt tudják. Ezek közül a második a leggyakoribb és a legolcsóbb eszköz. Nekem viszont az első megoldáshoz kellett valami. Így tovább kerestem.

Aztán ott vannak a kétirányú switchek/splitterek, amik egyszerre tudják oda is, vissza is, mindkét feladatot ellátni, DE nem egy időben. Ma már egész kedvező áron találhatunk ilyen eszközöket is, így nekem végül erre esett a választásom. Többfélét megnéztem a neten, végül egy Baseus márkanevű HDMI Splitter lett a befutó. Ez az eszköz 5000 Ft körüli áron tudja azt, amire nekem kell, illetve a fordítottját is. Nem kell hozzá külső áramforrás sem, viszont a rákötött kijelzők közül egyszerre csak egy lehet aktív. Ez utóbbi viszont nekem nem lényeges. Így végül megrendeltem.

Lett volna kínai verzió is, persze jóval olcsóbban. Ami egy fekete műanyag házban, egy nem túl esztétikus gombbal és illesztésekkel ellátott kocka. Ezzel szemben, a Baseus azért lett nálam befutó, mert nagyon jó a formája és a kialakítása. Ezüst alumínium ház, menő fekete előlappal és jól kinéző ledekkel. Az egész olyan, mintha az Apple tervezte volna.

A kínai verzió

Kibontva a dobozában csak az eszköz volt, egy kis leírással és ennyi. Nem vitték túlzásban. Három hdmi kábel csatlakoztatható hozzá, 1-es, 2-es output, és egy darab input. Ezeket lehet fordítva is használni, ekkor a két kimenet lesz a bemenet, illetve az egy bemenet lesz a kimenet.

Kibontás után, összedugtam a kábelekkel, a kijelzőket és az asztali gépem. S láss csodát, tökéletesen működik. Hiába az eltérés a maximum felbontások között, automatikusan alkalmazkodik az épp aktuálishoz. A gomb könnyen lenyomható, nem lötyög, nem zörög. Kellemes a tapintása és a lenyomása is remek. Jó, hogy mutatják a ledek az épp aktuális kijelzőt, így nem kell keresgetni melyik az aktív.

Mindent összefoglalva, ha ilyen eszközben gondolkodtok, csak ajánlani tudom a Baseus HDMI Splitter-t. Szerintem megéri az árát!

Nem szponzorált tartalom!

Filmajánló: Sonic, a sündisznó

Sziasztok!

Amint e sorokat írom, barátnőmmel nemrég végeztünk a Sonic című film megnézésével és hát meglepődtünk. Ami miatt neki is ültem, hogy monitorra vessem a gondolataimat. De kezdjük az elején;

A Sonic the Hedgehog egy japán franchise, amit a Sega készített még 1991-ben, Sega Genesis-re, ezzel válaszolva a Nintendo által életre keltett Mario játékokra. Végül olyan jól sikerült, hogy a cég kabalájává vált. A franchise hőse a címadó főszereplő, egy kék sündisznó, aki a gonosz Dr. Eggman (magyar néven: Dr. Robotnyik) ellen harcol. Sonic végül olyannyira népszerű lett, hogy később képregények, könyvek, magazinok, különféle sorozatok és ajándéktárgyak készültek a szereplésével. 

 

Végül 2020. januárjában elkészült a Sonic, a sündisznó című film. Egyébként, a Sony Pictures még 2013-ban szerezte meg a franchise filmjogát, és onnan kezdve láttak neki a film elkészítésének, ami 7 évvel később végre moziba is kerülhetett.

A történet szerint Sonic a földönkívüli sündisznó, akit a saját világában, egy bagoly, Hosszúkarom nevel és védelmez. Egészen addig míg meg nem támadja őket egy hangyászsün törzs. Sonic védelmezője utolsó erejével még megmenti és átküldi a világunkba, egy erszénnyi gyűrűvel, amelyekkel a fiatal sün, képes átjárókat nyitni egy világon belül, vagy pedig más világokba. Hősünk tíz évig bujkál egy montanai Green Hills nevű kisváros környéki barlangban. Mivel követi megmentője utasítását, hogy ne lépjen kapcsolatba senkivel. Így végül kívülről figyeli a helyi seriffet, Tom Wachowskit és annak barátnőjét, Maddie-t, és közben elképzeli, hogy mind barátok. Mivel szörnyen magányos, egy nap végignéz egy baseball meccset, majd este mikor teljesen kiürül a pálya, ő maga is játszani kezd, aminek a végén annyira feldühödik, hogy a szuperszonikus sebességével egy elektromágneses impulzust vált ki. Ez hatalmas áramszünetet okoz a nyugati parton, ami viszont felkelti a hadsereg és a nemzetbiztonsági hivatal figyelmét is, akik az őrült tudós és feltalálót, Dr. Robotnyikot bízzák meg, hogy találja meg az impulzus forrását. S aztán innen kezdődnek a bonyodalmak.

 

A rendező Jeff Fowler akinek ez lett az első komolyabb rendezése. Igaz előtte ő rendezte a Gopher Broke című rövid animációs filmet. De ezenkívül, mint animátor dolgozott a filmiparban, sőt még anno a Szívek szállodájában is volt egy rövid szerepe. Szóval nem túl tapasztalt, de meglepően jól sikerült a bemutatkozása, amit az is mutat, hogy a bejelentett Sonic 2.-nek is ő kapta meg a rendezői székét.

Aztán ott vannak a szereplők. A férfi főszerepre elsőként Paul Rudd színészt szánták, de később aztán James Marsden lett a befutó, ami egyáltalán nem vált a film hátrányára. Remek választás lett Tom Wachowski szerepére. Nem lett olyan idegesítően idióta az alakításától a karakter, mint ahogy az a hasonló filmekben más színészeknél lenni szokott. De ebben benne van az ő tapasztalata is, hiszen olyan filmekben szerepelt már mint, az Alibi, a Véres utcák, a Hajlakk, a Bűbáj, vagy az X-men: Az eljövendő múlt napjai. Aztán ott a barátnőjét megszemélyesítő Maddie, akit Tika Sumpter alakít. Ő olyan vígjátékokból lehet ismerős, mint a Pofázunk és végünk, a Pofázunk és végünk Miamiban, a Bessie, A James Brown sztori, a Salt ügynök, vagy a Pletykafészek. Végül pedig, de nem utolsósorban, ott a legnagyobb név a stáblistából, aki Dr. Robotnyikot játssza, ő pedig nem más, mint Jim Carrey. Ő nem tud rosszul játszani, főleg nem egy ilyen neki való karaktert, szóval hozza a kötelező gonoszt és a kötelező minőséget, ez nem vitás.

Amiről viszont nem tudok mit mondani, az az animációs karakterek hangja mivel szinkronosan néztem. De azért megemlítem, hogy Sonic hangját, tinédzserként Ben Schwarz adja, míg a felnőttként Benjamin L. Valic, hátha valakit érdekel a dolog.

Az én meglátásom, hogy ez egy meglepően jóra sikerült játékadaptáció. Könnyen együttérezhetünk Sonic-al és az ő magányával. A vággyal arra, hogy valahová tartozni szeretne, hogy barátai legyenek. Jó értelemben, de kellően idegesítő a gonosz karakter, viszont közben vicces is, és az is vicces mikor a jó szereplők kibabrálnak Dr. Robotnyikkal. A végén persze szinte menetrendszerűen győz a jó, de még ezt is sikerült jó érzésekkel feltölteni és viccesen megoldaniuk. Egyébként, olyan érzésem volt, hogy kicsit kevés lett a játékidő, ami szerintem ha hosszabb lett volna, akkor például a bakancslistás témát kilehetett volna hosszabban is dolgozni. S végül egy egyfelől jó, másfelől rossz dolog: nincs idegesítő karakter, sőt a karakterek kicsit egyszerűek, viszont nem túl kidolgozottak, de ez a játékidőnek is betudható.

 

Mindent összefoglalva, csak ajánlani tudom minden gyerekes családnak, vagy olyan felnőttnek aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik a képernyő előtt. De az is nézze meg aki Sonic rajongó, mert szerintem ő sem fog csalódni, hiszen egy egészen kiváló játékadaptációt sikerült létre hoznia a készítőknek.

Sorozatajánló: A kiábrándult királylány

Sziasztok!

Számomra utoljára a Family Guy, illetve az Archer jelentett ekkora humor forrást, mint amekkorát most A kiábrándult királylány, azaz angolul a Disenchantment. Egyszerűen csak rátaláltam tavaly a Netflix-en. Ledaráltam az első évadot, aztán vártam, hogy szinkronosan kijöjjön a 2. is, de az valamilyen okból a mai napig csak eredeti nyelven érhető el. Végül aztán idén, amikor megjelent a 4. évad úgy gondoltam nem várok tovább, így végignéztem a következő 3 évadot is.

Maga a sorozat még 2018-ban indult az amerikai Netflix-en, ami azóta, mint már említettem négy évadot is megért. A készítője az a Matt Groening, akinek A Simpson család-ot és a Futurama-át is köszönhetjük. Minden évad 10 részből áll, ami nem sok, de legalább kevés. Viszont legalább ezek a részek közel félórásak, így elég szórakozást nyújtanak mivel elég tartalmasak is.

A történet lényege arról szól, hogy Tiabeanie, Csodafölde hercegnője megismerkedik Elfo-val a manóval és egy pokoli lénnyel, a pénz és hatalommániás Luci-val. Akikkel sok lerészegedés és kaland során felkutatják a királyság titkait, ami körülveszi őket. Lesz itt minden. Tiabeanie két társával felfedez titkos manó falvakat, távoli királyságokat, sellőkkel teli szigetet, steampunkos várost. S végül kiderülnek sorban a dolgok és az, hogy lényegében minden mindennel összefügg.

Színészekről, mivel ez egy rajzfilm, nem beszélhetünk, viszont a szinkronszínészek mind az angol, mind a magyar oldalon kiválóak. Én ugye magyar nyelven kezdtem az első évadot, így eléggé kellemetlen volt, hogy a másodikat már csak felirattal tudtam megnézni. Viszont ahogy hozzá szoktam volna, jött a következő ami újra szinkronos volt. Szóval mindkét nyelven kipróbáltam, és mindkét nyelven remekül élvezhető, sőt feliratosan is átjönnek a poénok.

Külön tetszenek a kis apróságok, amik remekül hozzáadnak a humorfaktorhoz. Például a különféle jelző táblák, amik alá/mellé mindig van valami vicces aláírás. Vegyük az erdőt jelző táblát, amin például felhívják a figyelmet, a várható esti bagoly orgiára. De számtalan hasonlót lehetne említeni, amik vagy megmosolyogtatnak vagy hangos röhögésben törsz ki tőlük.

Szuperek a párbeszédek, és a helyzet komikumok. A legtöbb esetben jó a karakter fejlődés. Vegyük például, ahogy a legelején a Luci csak csapdába akarja csalni a társait. Elfo kiakar szakadni a fajának tökéletes világából. Tiabeanie pedig dacolva Csodafölde középkori berendezkedésével, férfias dolgokat akar tenni, vagy néha bármit, ami az apját idegesítheti. Mindeközben Elfo és Luci olyan Tiabeane mellett, mint a vállon ülő jó és gonosz angyalka. Az egyik a gyermeki jót képviseli, míg a másik a gonoszságot és az önzőséget. Később viszont, a pokoli démon, elkezd törődni a megismert barátaival, a manó elkezd kiállni magáért és ott van a hercegnő, aki az elején utálja családját, de végül megszereti őket. Sőt meg is küzd értük és elkezd felelősségteljesen gondolkodni az egész királyság érdekében. Majd a karakterek fejlődésükkel párhuzamosan, a második évadban már elindul egy hosszabb mindenen átívelő történetszál is, ami aztán a kisebb cselekmények mellett végül elviszi majd valahová a történetet.

Nézzük is, hogy kinek ajánlom? Elsősorban aki szereti a Matt Groening-féle Simpson családot és a Futurama-át. Másodsorban, aki szereti az Archer-t, a Family Guy-t, vagy bármilyen vicces animációs filmet, illetve mesét. Nekem tökéletes kikapcsolódást jelentett a fásult hétköznapokban, sőt a depresszívebb időszakomban is. Szóval ha éppen hasonló a hangulatod, akkor is érdemes tenni vele egy próbát.

Eszközbemutató: Spirit of Gamer - Crossgame2

Sziasztok!

Én kezdetektől PC-n játszottam. Előtte csak TV-re köthető, kínai klón „konzoljaim” voltak, illetve piacos kézi tetrisem, de ezek a minőségnek köszönhetően, sajnos mindig gyorsan tönkrementek. Szóval igazán játszani egérrel és billentyűzettel tanultam meg.

 

Nem is volt könnyű az átállás, sőt még csak nem is volt teljes soha. Még azután sem, hogy megvettem életem első igazán komoly konzolját a Playstation 4-et. A különféle exkluzív címek vagy platform játékok irányítása mindig is elég jól ment. De ha elsőre nem is volt minden, mindig tökéletes, azért lassan hozzá szoktam a kontroller használatához. Viszont az FPS-ek (First-person Shooter/első személyű lövöldözős játék) már gondot okoztak, sőt kb. játszani sem sikerült volna az elején, ha nem lett volna a célzás rásegítés. Később azért kicsit beleszoktam, de ezeknél a típusú játékoknál, sosem állt rá a kezem a kontrollerekre igazán. Egyszer végül rá szántam magam egy igen drága Hori eszközre, ami egy fél billentyűzetből és egy egérből állt, viszont az érzékenység sajnos elég gyatra volt és például a Far Cry 5-ben, szinte mindig megöltek. Ezért aztán meg is vállam tőle, szerencsére vételi áron.

 

Most, hogy meglett a Nintendo Switch-em, újra azzal a problémával szembesültem, hogy FPS-eknél nem megy igazán az irányítás, vagyis például Bioshock-nál még megyeget, de például az Outer Worlds-nél nem igazán éreztem még rá. Így aztán újra elgondolkoztam valamilyen rásegítő eszközön. Az Xbox One/Series, illetve a Playstation 4 és 5, natívan támogatja a külső vezérlő eszközöket, de a játékok gyártói, viszont nem minden esetben. Nintendo Switch-nél pedig szükségünk lesz egy úgy nevezett átalakítóra. Szóval erre lesz jó a Spirit of Gamer-től a Crossgame2.

Ez egy elég olcsó, de jó megoldás arra, hogy a sima USB-s billentyűzetünket vagy egerünket ráköthessük a konzolunkra. A nevéből adódik, hogy ez már a második kiadása ennek az átalakítónak. Nos, a különbség az első és második verzió között az kimerül az energiafogyasztásban, hiszen ennek az új kiadásnak már nem kell külön usb-c kábelen plusz kraft. Sőt a helyettesítendő kontrollert sem kell már rá kötnünk.

 

Én az említett Nintendo Switch-el próbáltam ki és azzal tökéletesen működött is. Mielőtt bármit is csatlakoztatnánk a konzolhoz, a Home Menu >Console Settings Menu >Controllers & Sensors Menu-ben, ki kell választanunk a „Pro Controller Wired communication” menü pontot, majd válasszuk a Yes-t! S csak ez után csatlakoztassuk fizikálisan. A lényeg, hogy az eszköz megadott felébe bedugjuk a type C végű kábelt, aminek a másik sima USB csatlakozója megy a konzolba, jelen esetben a dokkoló oldalán lévő USB portba. Aztán a Crossgame2 túlsó felébe szintén sima USB aljzatokba csatlakoztatjuk a billentyűzetünket és az egerünket. Ezután a CTRL+2 (billentyűzet felső számsorából a kettes, az F gombok alatt) gombok lenyomásával kapcsoljuk be és kész is vagyunk.

 

Nálam a Witcher 3-nál tökéletesen működött, de az Outer Worlds-nél már elkellt a beállítás. Ehhez szükségünk lesz egy CROSSGAME2_APP.exe és egy UsbHid.dll fájlhoz. Ezeket a Spirit of Gamer honlapjáról tölthetjük le, amihez szükségünk lesz egy PC-re. Szóval a feladathoz, a számítógépre csatlakoztatjuk a Crossgame2-őt. Letöltjük a szükséges fájlokat (nyugi ezek egy mappában lesznek a https://spiritofgamer.com/hu/konzol-konverterek/258-keresztjatek-3700104441286.html oldalon, a csatolmányok fül alatt), majd elindítjuk a .exe fájlt. S végül itt, ezen a felületen tudjuk a gombkiosztást és az érzékenységet beállítani. Ha ezekkel megvagyunk a jobb felső sarokban lévő mentés ikonra kattintva elmenti és felülírja az eszköz beállításait. Kész! Ezután már csak csatlakoztatnunk kell az átalakítót és a perifériákat újra, majd pedig végre játszhatunk.

 

Egyébként a teljesebb élményért a Crossgame2-n keresztül csatlakoztathatunk még a konzolhoz egy kontrollert és egy jack végű headsetet is. Így aztán már tényleg teljes lehet a játékélmény, hála a Spirit of Gamer Crossgame2-nek! Jó játékot!

#3 Unboxing Video

Sziasztok!

Tavaly belengettem, hogy a Blogger-re, azért is jöttem át, hogy egy platformon legyen a blog és a Hexahedron Youtube oldala, hiszen videókat is szívesen készítenék. Nos, eddig pár Linux bemutató és gameplay videó után belekóstolok kicsit az Unboxing-ba is. Sőt már a harmadik ilyen videó készült el, ami kicsit hosszabbra is sikerült az eddigieknél! Jó szórakozást és nyugodtan nyomjatok rá a "Tetszik" gombra ha bejön a videó! Köszi!

Íme a #3 Unboxing Videó: