Sorozatajánló: A kiábrándult királylány

Sziasztok!

Számomra utoljára a Family Guy, illetve az Archer jelentett ekkora humor forrást, mint amekkorát most A kiábrándult királylány, azaz angolul a Disenchantment. Egyszerűen csak rátaláltam tavaly a Netflix-en. Ledaráltam az első évadot, aztán vártam, hogy szinkronosan kijöjjön a 2. is, de az valamilyen okból a mai napig csak eredeti nyelven érhető el. Végül aztán idén, amikor megjelent a 4. évad úgy gondoltam nem várok tovább, így végignéztem a következő 3 évadot is.

Maga a sorozat még 2018-ban indult az amerikai Netflix-en, ami azóta, mint már említettem négy évadot is megért. A készítője az a Matt Groening, akinek A Simpson család-ot és a Futurama-át is köszönhetjük. Minden évad 10 részből áll, ami nem sok, de legalább kevés. Viszont legalább ezek a részek közel félórásak, így elég szórakozást nyújtanak mivel elég tartalmasak is.

A történet lényege arról szól, hogy Tiabeanie, Csodafölde hercegnője megismerkedik Elfo-val a manóval és egy pokoli lénnyel, a pénz és hatalommániás Luci-val. Akikkel sok lerészegedés és kaland során felkutatják a királyság titkait, ami körülveszi őket. Lesz itt minden. Tiabeanie két társával felfedez titkos manó falvakat, távoli királyságokat, sellőkkel teli szigetet, steampunkos várost. S végül kiderülnek sorban a dolgok és az, hogy lényegében minden mindennel összefügg.

Színészekről, mivel ez egy rajzfilm, nem beszélhetünk, viszont a szinkronszínészek mind az angol, mind a magyar oldalon kiválóak. Én ugye magyar nyelven kezdtem az első évadot, így eléggé kellemetlen volt, hogy a másodikat már csak felirattal tudtam megnézni. Viszont ahogy hozzá szoktam volna, jött a következő ami újra szinkronos volt. Szóval mindkét nyelven kipróbáltam, és mindkét nyelven remekül élvezhető, sőt feliratosan is átjönnek a poénok.

Külön tetszenek a kis apróságok, amik remekül hozzáadnak a humorfaktorhoz. Például a különféle jelző táblák, amik alá/mellé mindig van valami vicces aláírás. Vegyük az erdőt jelző táblát, amin például felhívják a figyelmet, a várható esti bagoly orgiára. De számtalan hasonlót lehetne említeni, amik vagy megmosolyogtatnak vagy hangos röhögésben törsz ki tőlük.

Szuperek a párbeszédek, és a helyzet komikumok. A legtöbb esetben jó a karakter fejlődés. Vegyük például, ahogy a legelején a Luci csak csapdába akarja csalni a társait. Elfo kiakar szakadni a fajának tökéletes világából. Tiabeanie pedig dacolva Csodafölde középkori berendezkedésével, férfias dolgokat akar tenni, vagy néha bármit, ami az apját idegesítheti. Mindeközben Elfo és Luci olyan Tiabeane mellett, mint a vállon ülő jó és gonosz angyalka. Az egyik a gyermeki jót képviseli, míg a másik a gonoszságot és az önzőséget. Később viszont, a pokoli démon, elkezd törődni a megismert barátaival, a manó elkezd kiállni magáért és ott van a hercegnő, aki az elején utálja családját, de végül megszereti őket. Sőt meg is küzd értük és elkezd felelősségteljesen gondolkodni az egész királyság érdekében. Majd a karakterek fejlődésükkel párhuzamosan, a második évadban már elindul egy hosszabb mindenen átívelő történetszál is, ami aztán a kisebb cselekmények mellett végül elviszi majd valahová a történetet.

Nézzük is, hogy kinek ajánlom? Elsősorban aki szereti a Matt Groening-féle Simpson családot és a Futurama-át. Másodsorban, aki szereti az Archer-t, a Family Guy-t, vagy bármilyen vicces animációs filmet, illetve mesét. Nekem tökéletes kikapcsolódást jelentett a fásult hétköznapokban, sőt a depresszívebb időszakomban is. Szóval ha éppen hasonló a hangulatod, akkor is érdemes tenni vele egy próbát.