Filmajánló: Ghostbusters - Afterlife

„If there's something strange 

In your neighborhood 

Who you gonna call? 

Ghostbusters”

Sziasztok!

Ma, egész nap csak ez a szöveg jár a fejemben és igen, végre megnéztem a Ghostbusters: Afterlife-ot. Hát mit mondhatnék így előjáróban, talán csak annyit, hogy vegyesek az érzelmeim, de többnyire pozitívan csalódtam. Viszont haladjunk szépen sorjába.

Gyermekorom óta imádom a Szellemirtókat. Kiskoromtól kezdve bármikor megtudtam nézni, ha vetítették a tévében és még sosem untam meg. Egyrészt azért, mert bár ijesztő volt, de a poénok mindig feloldották a sötét részeket. Másrészt a második résszel és a későbbi rajzfilmmel, egy olyan franchise-t hoztak létre, amiben izgalom volt elveszni. Így én örültem a legjobban, amikor 2016-ban bejelentették, hogy új filmmel bővül a Szellemirtók univerzuma. Aztán talán én estem a legnagyobbat, amikor be is mutatták azt a szörnyűséget. Szóval, így talán érthetővé vált, miért fogadtam szkeptikusan az újabb bejelentést, a 2021-re tervezett újabb részről. Majd jött az első rövid előzetes az Afterlife-ból és elkezdtem bízni.

 

Most pedig eljutottam oda, hogy kis késéssel, de megtudtam nézni végre a filmet. Az elsőre látszott, hogy az eredeti két rész folytatásának és a régi szereplők történetének a lezárásának szánták. De nézzünk néhány konkrétumot is az első felvetésemmel kapcsolatban;

Gozer a fő gonosz, akár az első részben és ugyancsak előkerül a Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője is. Ugyanazt a reklámot nézik a gyerekek a YouTube-on, mint ami az első részben ment a tv-ben. Börtönbe kerülnek a gyerekek, mint az eredeti Szellemirtók. Lemennek a bányába, mint ahogy a második részben az eredeti gárda lement a csatornába. Habcsók emberkék tűnnek fel, mint az első epizódban, az óriás Stay-Puft Marshmallow Man. Legvégül pedig Dr. Raymond Stantz itt is elnyom egy rögtönzött jogi szöveget Gozer-nek, mintha csak egy átlagembert akarna letartóztatni, ami szerintem egy igazi felüdülős poén, a legsötétebb pillanatban. Szóval ezek miatt már alapból adtam a filmnek egy piros pontot.

 

De vannak még más meglátásaim is a filmmel kapcsolatban, ami egy kicsit a kritika felé viszi az írásomat, de talán így érthetőbbé válik majd a legvégső konklúzióm. Szóval, úgy kezdődik , mint egy tipikus tini film. Feltűnik Paul Rudd, aki hozza az általános karakterét, a gyengécske Deadpool másolatot, akinek nincsenek különleges képességei, viszont ugyanolyan szófosó és poénkodó alkat. Mondjuk nekem tetszik, csak már kicsit megszokott tőle ez a karakter. Aztán kezdtem végre megörülni, mikor feltűnt Gozer, és az is kiváló volt, ahogy felvezették a történetet a régi szellemirtós cuccok és az ismerős gonosz lények feltűnéseivel. A film közepén az a szellemvadászat is a tökéletes rákötés a fő cselekményszálra. Meg persze kellett egy tipikus bénázó mellékkarakter is, akit most Logan Kim alakít, mint Podcast, de szerintem azért nem lett túl idegesítően béna. Plusz két megható dolog is történik az Afterlife végén, az első a stáblista előtt volt, amikor is természetesen, Harold Ramis-nek ajánlották a filmet a készítők. A második pedig egy ehhez kapcsolódó cselekmény, amikor is a csúcs pillanatban megjelenik Dr. Egon Spengler szelleme és segít az unokájának megtartani a proton fegyvert. Nekem ez a két dolog nagyon ütött, ha akár a karakter, akár a színész elvesztésére gondolok is.

 

Viszont van pár értelmetlen dolog amit meg kell említenem. Lehet nem kéne belekötnöm, de mikor Trevor megjavítja az Ecto-1-et és elindul kipróbálni, mi az istenért a búzamezőn megy, nem pedig az úton?! De abba már igen, hogy a gyerekek úgy vágják a frissen talált cuccok használatát és a szellemek kategóriáit, mintha évek óta ezt tanulták volna, holott épp öt perce tudják még csak azt is, hogy egyáltalán léteznek. Aztán ott vannak a mini habcsók emberkék, akik oké, hogy volt az első részben egy óriás verziójuk, ami emlékezetes maradt mindenkinek, aki látta a filmet, de most olyan erőltetett volt ez az egész életre keltésük. Hiszen, ennyi erővel más dolgok is életre kelhettek volna a boltban.

A szereposztás szerintem jó lett, nincsenek kiemelkedő alakítások, de a kötelező elvárásnak minden színész munkája megfelel. Az anya szerepében Carrie Coon-t láthatjuk, aki szinte az összes Bosszúállókban szerepelt, mint Proxima Midnight. A gyerekek tanára ugye a már említett Paul Rudd, aki hozza a tőle megszokottat. De a lényeg a két főszereplő, a gyerekek. Finn Wolfhard és Mckenna Grace, akik szerintem nem maradtak le a munkájukat tekintve, az ismertebb színészek mellett sem, hiába hogy olyan fiatalok. Az első név, többek közt, ugye a Stranger Things Mike Wheeler-e, míg a második mellett is rengeteg kisebb-nagyobb film és sorozat található az IMDB-s oldalán. S végül itt vannak a nagy öregek akiket nem kell bemutatni; Bill Murray Dan Aykroyd, Ernie Hudson és persze Harold Ramis CGI-s szellemalakban.

Mindent összevetve, nekem több a pozitív, mint a negatív dolog. Így egy nagyon jó élmény lett a film

és szerintem több Szellemirtó rajongónak is az lesz. Sőt lehet kicsit erősen túlzok, de sikerült a 2016-os csorbát is kiküszöbölniük a készítőknek. Sok remek emléket visszahozott az Afterlife, szóval megyek és dúdolom tovább:

„If there's something weird.

And it don't look good.

Who you gonna call?

Ghostbusters”