Lecseréltem a kis Acer Aspire V5-171-es laptopom (Huawei Matebook D14 i5 2021-re)

Sziasztok!

Már egy hónapja egy Huawei Matebook D14 i5 2021-es laptopon írom a cikkeket, vágom a videókat, sőt néha játszom is kisebb játékokkal, illetve nézem a filmeket/sorozatokat. Év elején jött az ötlet, hogy már eléggé kinőtem a régi Acer Aspire V5-171-es net/notebook-om, így ideje lenne újítanom. Most pedig lássuk a miérteket és az egész történetét.

Mit cseréltem le: Acer Aspire V5-171

Proci: Intel Core i3-2367M (2mag/4szál)

SSD: Kingston 240GB

Memória: 8GB DDR3

Kijelző: 11,6” TN panel - 1366x768~60Hz

Töltő: gyári töltő

Működő: Wifi 802.11b/g/n + Bluetooth 4.0 + Sd kártyaolvasó + új utángyártott 100%-os kb. 4-5 órás akksi

Nem működő: HDMI kimenet + hibás webkamera + Windows-al már lassú így;

Op. rendszer: Manjaro Linux, 64bit, Gnome desktop, 5.15.28-1 Kernel

Imádtam a kis gépet. Anno 30.000 ft-ért vettem Hardveraprón. Szétszedtem kitakarítottam, felturbóztam SSD-vel, megdupláztam a memóriáját. Nagy előnye a mérete és a tuning után a sebessége volt, de csak Linux alatt. A Windows 10, mint észrevettem, hiába a sok ram, mert ha x mennyiség van, akkor x mennyiséget használ. Szemben a Linux-szal, vagyis pontosítva azokkal a distro-kal, amiket próbáltam. Mert azoknál csak annyit használ a rendszer, ami ténylegesen kell neki és a programoknak. Így bár Win10 alatt lassabb volt a rendszer, szabad operációs rendszerrel lett egy tökéletesen kicsi és gyors, irodai gépem. 26mp volt a boot ideje, bekapcsolástól, a rendszer használatba vételéig, alapbeállításoknál, ami egy ilyen régi gépnél szuper teljesítmény. De sajnos a HDMI csatlakozója nem működött, ami nekem hátrány, hiszen nagy monitorra kötve, szöveget vagy videót is jobb szerkeszteni. Ami pedig elsőre tetszett, a mérete, az előbb említett munkafolyamatoknál sajnos hátránya lett. Szóval ezért döntöttem a csere mellett.

Első kérdés: Apple vagy Huawei?

Bár régebben volt Apple Macbook-om és utána megfogadtam, hogy nem tudom megszokni a környezetet és nem lesz többé, mégis 2015 körüli hordozható Mac-en kezdtem gondolkodni. Aztán agyaltam mellé telefon cserén is, bár a Huawei P40 Lite-om még csak most lesz kétéves. De ha már Macbook, akkor jó lenne mellé egy iPhone, kimondottan az AirDrop miatt. Ekkor viszont jött egy YouTube-os videó, ahol az Apple AirDrop-ját és a Huawei laptopok és telefonok közötti Huawei Share-t hasonlították össze, és amiben a Huawei megoldása lett a győztes. Rákerestem és jöttek sorba a videók, ahogy egy lány a mobilján videózik és aktív összeköttetés esetén a laptopján láthattuk a képet, még akár több szobányi távolságról is. Ezek a megoldások elkezdtek tetszeni, főleg mert a telefonom már a gyártótól származott, így olcsóbban kijöttem, ha csak a laptopom cserélem.

Mire cseréltem: Huawei Matebook D14 i5 2021

Proci: Intel Core i5-10210U (4mag/8szál) +Intel UHD Graphics

SSD: 512GB PCI Express csatolófelülettel

Memória: 8GB DDR4

Kijelző: 14” IPS FullView panel 178°-os betekintési szög - 1920x1080~60Hz

Töltő: 65 W-os C típusú USB töltő, amit használhatok telefonhoz vagy bármilyen C-type-os eszközhöz. 30 perc alatt kb. 46%-ra tölti.

Súly: 1,38 kg

Egyéb: süllyesztett web kamera, ujjlenyomat-olvasó, wifi 802.11a/b/g/n/ac 2x2, Bluetooth 5.0, Windows 11

Már az adatokban is látszódik a fejlődés. A boot idő, 26 helyett, ennél a gépnél kb. 11 másodperc alatt van. Könnyebb laptop, könnyebb hordozhatóság, mindezt pedig úgy, hogy a hardver majdnem a legfrissebb a piacon és mindez mellé még az akkumlátor idő is kiváló. Irodai munkára használom főleg, de ilyenkor sem kell folyton a töltöttséget figyelnem. Viszont, ha véletlen merülőben is lenne, csak előkapom a töltő, amivel előtte lehet épp a telefonom töltöttem, rádugom és már gyorstölti is a gépet. A beépített HDMI csatlakozónak hála, könnyen kirakhatom a képet a 32"-os ívelt asztali kijelzőmre, így otthon azon folytathatom a munkát. Miközben a laptop, akár összecsukott állapotban is lehet, hála a megfelelő rendszer beállításoknak.

Egyébként az asztali gépen és a laptopon is átálltam már Windows 11-re, ami szerintem merőben szebb lett bármelyik operációs rendszernél. Szépek a lekerekített ablakok, tetszik ez a középen alul elérhető dokk szerű tálca elrendezés. S ugyan ez a rendszer frissítés nem feltétele a következő dolognak, de a Microsoft platform már igen; a lényeg, hogy fájlkezelőből gyorsan és könnyedén elérhetem az ott tárolt fájlokat, akármelyik gépemen dolgozzak is, köszönhetően a OneDrive-nak. Ez megkönnyíti a blogos munkámat, hiszen eddig pendrive-on hordozgattam az írásokat, hogy bárhol a legfrissebbet tudjam tovább írni vagy szerkeszteni. Igaz felhőben is megosztottam, de a telefonon először használt Huawei felhőt használtam, aminek viszont nincs Európában elérhető szoftvere, amivel közvetlenül és folyamatosan elérhettem volna a fájlokat bármely gépemről. Ehelyett mindig be kellett lépnem a gépeken a Huawei Drive-ba, ami időigényes és körülményes volt. Persze lehetett volna más megoldást is keresni, de a telefonon évek óta használt felhőszolgáltatás, már ismert és megszokott volt a számomra. S egy biztos, az ember nehezen tér át arról, amit már megszokott. De végül a redmonti cég kéznél lévő, és egyszerűen használható megoldása rávett a váltásra.

Ha már szoftverek, akkor térjünk át a játékok témára is. Az új laptop nem egy gamer erőgép, viszont régebbi játékokat elég jó minőségben játszhatok rajta, az újabbak pedig, nos, ha nem maxra húzom elindulnak. Persze ilyenkor már számolnunk kell a melegedéssel és az akkumulátor jóval gyorsabb merülésével. Eddig a Neverwinter Nights – Enhanced Edition-t és a magyar fejlesztőktől származó The Incredible Adventures of Van Helsing – Final Cut című játékot futtattam rajta full HD-ben, magas beállítások mellett, és bár fps számokat még nem néztem, de a gémek fluidan futottak. Szóval ilyen retró játékokra tökéletes, az újabbakat pedig két okból nem ezen fogom játszani;

Az első, hogy akkor minek vettem az asztali gépbe, egy éve egy vadiúj videókártyát?! A második pedig a tárhely, ami ugye 500GB, ebből 120 GB, gyárilag a rendszernek van lerekesztve, maradék 337 GB pedig gyorsan betelne a mai nagyméretű játékokkal. Plusz az „irodai” gép maradjon irodai, hiszen, ha tele aggatnám játékokkal, akkor egyszerűen a figyelem is ezek felé fordulna el a munkától.

Mindent összefoglalva, tökéletesen megfelel a gép az igényeimnek. Gyors, már videó vágásra is alkalmas. Egy töltő elég hozzá és a telefonomhoz. Ráadásul a két eszköz között, hála a Huawei Share-nek, egyszerűen és gyorsan megy a fájlátvitel. Sőt később, ha újabb Huawei telóra váltanék, akkor azt is lehet, hogy bekapcsolva a kameráját, majd a laptop jobb alsó részéhez érintve, a laptopon láthatom és vezérelhetem azt. Az ára, ennek a modellnek körülbelül 200.000ft körül mozog, ami töredéke egy almás laptopnak, főleg igaz lesz ez majd most, amikor is az infláció és a forint gyengülés miatt kilőnek a cég termékeinek értékei. Ez egyébként már elkezdődött. Szóval nekem megfelel, ha pedig épp laptopot keresgélsz, esetleg nézz rá a Huawei laptopokra is. Veszteni nem vesztesz vele. Ha a mobilod is tőlük van, akkor pedig csak nyerhetsz.

(Nem szponzorált tartalom és minden vélemény, a saját egyéni véleményem.)

Retró bemutató: Playstation 1 / PSOne / Playstation X

Sziasztok!

A mai írásom alanya az első Playstation konzol a Sony-tól. Az én személyes kapcsolatom csak tavaly alakult ki ezzel a konzollal, amikor is végre sikerült beszereznem, nem is egyet, hanem két darabot. Az egyik chippelt volt, így azt meg is hagytam magamnak, míg a gyárit hely hiányában eladtam. Aztán a  chippelt-el is történt valami, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az írottat nem, de a gyári lemezeket olvassa, viszont azokat azonnal. Így azóta van egy gyári PS1 konzolom, amivel játékok híján keveset tudtam játszani. Ugyanis kaptam vele egy kidobós sport gamet, illetve később vettem hozzá Ebay-en, Görögországból, egy Tomb Raidert, amire azóta sem volt időm, hogy kipróbáljam. Na de lássuk, is a hivatalos történetét, bőven sok adattal;

A PlayStation (ismertebb nevei: Psone, PSX, PS1) konzol, Japánban 1994 december 4-én, Észak Amerikában 1995 szeptember 9-én, míg Európában 1995 szeptember 29-én jelent meg. Az első játékokat, mint például a Tekken, Warhawk, Air Combat, Philosoma és a Ridge Racer leginkább a Namco és a Sony fejlesztette ki rá. Sőt, a Namco játékok többsége, az akkori játéktermi programok közvetlen átiratai voltak, amik nagyban hozzájárultak a gép sikeréhez. De ez mellett a sikert erősítette a háromdimenziós grafikai megjelenítése és a CD-ROM technológia is.

A hardvert tekintve a PlayStationt egy 33.8688MHz-es MIPS R3000A, 32bites processzor hajtotta meg. Emellett 2MB RAM és 1MB VRAM foglalt helyet az alaplapon. A lemezmeghajtó pedig egy akkoriban új technológia a CD-ROM volt. Ez kétszeres sebességű volt, ami akár 300kb/s adatátvitelre volt képes. Ez a játékok futtatása mellett akár audio CD-k lejátszására is alkalmas volt. Ezek a számok manapság elég viccesen hatnak, de akkor ez volt a csúcstechnológia. Plusz elképesztő, hogy ilyen hardver mellett mennyire jól elszórakoztak emberek milliói az érdekesebbnél érdekesebb játékokkal. Az első kiadású konzolokon egy direkt audio/video kimenet volt elérhető, de később 1996-97 környékén megjelenő gépeknél ezt egy egyedi csatlakozó váltotta fel. A gépet scart, s-video és rca csatlakozós kábelekkel lehetett tv-re kötni.

2000-ben jelent meg a konzol kicsinyített verziója a Ps One, ami a méretében kisebb volt az elődjénél, hiszen a belső tápegység kívülre került. Ehhez a modellhez egyébként megjelent egy felcsatolható LCD kijelző is, amit a használaton kívüli konzolra lehetett ráhajtani.

A PlayStation konzol irányítója kezdetben nagyon egyedi volt. A bal oldalt plusz irányba 4 iránygomb, középen a select és start gomb, míg a jobb oldalon, az azóta a Sony játék gépéinek védjegyévé vált X, kör, háromszög és négyzet gombok helyezkednek el. A kontroller elején két úgynevezett ravasz gomb került, sőt a későbbi verziókra már felkerült két kis analóg kar is, sőt belülre úgynevezett rezgő motorokat is beépítettek. Ezek jobb játék élményt nyújtottak, mikor például a Gran Turismo című, exclusive megjelenésű, autószimulátorban lemegyünk az útról, akkor rezegni kezd a kontroller. Ma már ez természetes és alap a konzolok irányítóinál, de ez akkor egy hatalmas és új dolog volt.

A konzolt később ellátták különféle más irányítási lehetőségekkel, mint például az autószimulátorokhoz remek kormány, a lövöldözős játékokhoz a fénypisztoly, a táncszőnyeg vagy a játék termi irányítás élményét visszahozó úgynevezett arcade stick.

Aztán ott van még egy utolsó, de talán az egyik legfontosabb tartozék a memóriakártya. Hiszen a játékok mentéseit egy külső, 1MB-os egyedi csatlakozóval ellátott kártyára lehetett elmenteni. Egy kártya 15 blokkra volt osztva és általában egy játék, egy mentése, egy blokkot foglalt el, de  bizonyos játékok ennél több helyet is lefoglalhattak. Később aztán külső gyártók is elkezdtek ilyen kártyákat készíteni, először azonos, majd egyre nagyobb kapacitással.

A PlayStation gyártását 2005. március 31-én állították le. De addig is közel 8000 játék jelent meg rá. Sőt, 2007. márciusáig 962 millió játékot szállítottak le hozzá. Egyébként ezek a lemezek, amiken megjelentek a játékok is egyedi megjelenésűek voltak. Az írott oldaluk fekete volt, a műanyag tokjuk az átlagos tokoknál vastagabb volt, a gerincük egységes stílusú feliratozást kapott. Ezek egyébként, régiózárasak voltak, ami azt jelenti, hogy csak abban a bizonyos régió országaiban működtek ahová szánták őket. Ezt egyébként meglehetett kerülni később, ha nem hivatalos módon módosították a konzolt, de ez minden esetben garancia vesztéssel járt.

Az első Playstation-ból egyébként mintegy 102,49 milliót adtak el összesen. Érdekesség, hogy 2000-ben megjelent a Playstation 2, de ez mellett a Sony, a PS1 sikerén felbuzdulva kiadott egy kisebb, frissített verziót is az első konzoljából, ami a már fentebb említett, PS One nevet kapta és ebből is eladtak 28,15 millió darabot.

A gépre olyan címek jelentek meg a teljesség igénye nélkül, mint az első Tomb Raider, a Silent Hill, a Spyro, Metal Gear Solid, a Legacy of Kain: Soul Reaver, a Gran Turismo, a Final Fantasy VII., a Driver, a Chrono Cross, az Ape Escape, a Syphon Filter, a Tekken 3, a Vagrant Story, a Wipeout 2097, a Crash Bandicoot vagy a Castlevania: Symphony of the night. Szóval minden típusú játékból találhatott magának a játékos megfelelőt. Nekem ,személy szerint, az eredeti PS1-en nem igazán volt még szerencsém ismertebb címekkel játszani. Csak a Diablo 1 és a Spyro volt az amit kipróbáltam, míg a gépemben működött a chippelés. Azóta a Tomb Raider-t sikerült eredetiben beszerezni rá, aminek a kipróbálása még várat magára, de ha minden jól megy, akkor akár még videó is készülhet róla. De addig is meséljétek el, nektek mikor volt az első találkozásotok ezzel a konzollal és mi volt az első vagy a kedvenc játékotok rajta?

forrás: Wikipédia

Sorozatajánló: Obi-Wan Kenobi

Sziasztok!

Ma egy nehéz sorsú sorozatot fogok bemutatni. Hogy miért nehéz a sorsa? Hát, mert egy olyan történetet kell bemutatnia, aminek már tudjuk a végét és a folytatását. Ez pedig meg is látszik a fogadtatásán. De nem húzom tovább az időt, lássuk csak, szerintem milyen lett és kinek lehet érdekes az Obi-Wan Kenobi sorozat.

Az ismert Jedi lovag történetének első epizódját 2022. május 27-én mutatták be a Disney+-on. Ez egyébként a Star Wars franchise harmadik élőszereplős sorozata, aminél összesen 6 részen keresztül követhetjük figyelemmel a hősünk kalandjait, évekkel az Új remény előttről.

A történet a Sithek bosszúja után pár évvel játszódik. Obi-Wan Kenobi a Tatooine-on húzza meg magát az erősödő Birodalom és az Inkvizítoroknak nevezett, erőérzékeny fejvadászok elől, akik nem más, mint Darth Vader megbízásából keresik a még bujkáló Jediket. Persze a legnagyobb fogás maga a híres Jedi lovag lenne, ezért is tesznek meg mindent, hogy elfogják. Még egy szenátor lányát, a kis Leila Organa-át is képesek ezért elraboltatni, vele csalogatva elő a rejtőzködő Obi-Wan-t.

A rendezői székben Deborah Chow került, aki többek között, olyan szériákban működött közre rendezőként, mint a The Mandalorian, a Better Call Saul, az Amerikai istenek és a Mr. Robot. A főszerepekben természetesen ott vannak az előzmény trilógiából már ismert Ewan McGregor (Obi-Wan Kenobi) Hayden Christensen (Darth Vader) és Jimmy Smiths (Bail Organa szenátor). Viszont új nevek is előkerültek, mint például a fiatal Leila Organa-t játszó Vivien Lyra Blair, vagy a Reva nevű inkvizítort alakító Moses Ingram. De ott van még Kumail Nanjiani (Haja Estree), Indira Varma (Tala), Sung Kang (Ötödik Testvér), vagy Rupert Friend (Nagy Inkvizítor) is. Ők mind nagyszerűen játszák el a szerepeiket, de ez nem is lehet kétséges hiszen azért, a fiatalok kivételével, már van mögöttük tapasztalat.

Az adatok után pedig, lássuk a véleményem. A kevesek közé tartozom, akiknek minden hibája ellenére, tetszett az előzmény trilógia. Elfogadtam az eredeti alkotó, George Lucas, gondolatait és a megvalósítását. Aztán ahogy a Disney átvette, vagyis megvette a Star Wars jogokat, elkezdtem félni, hogy felhígul majd a dolog és gagyi sorozatok, filmek, vagy játékok fognak gyártószalagszerűen a képernyőre kerülni. De a félelemből pozitív csalódás lett, például a Mandalorian és a legtöbb eddig megjelent új történet esetében.

Alapvetően az Obi-Wan sorozatnak örültem a legjobban minden bejelentett cím közül, de végül ebben éreztem a legtöbb gagyi történeti elemet, és a legtöbb csalódást. Kezdve a tíz év körüli Leilát üldöző és bénázó rossz fiúktól, a „végre leszámolok Dart Vader-rel, de aztán mégsem, mert minek is, hadd garázdálkodjon a huncut rossz fiú” Obi-Wan-ig. Persze oké, tudjuk mi lesz a szereplők későbbi sorsa, ezért is volt nehéz a készítők munkája, de azért lehetett volna egy kicsivel több fordulatot vagy érdekességet belerakni.

A nagy ívű végső kardpárbaj szuper volt, és bár tudhattuk, hogy nem lesz végzetes senki számára, azért lehetett volna rá más magyarázat is, miért nem került senki feje a porba. Kicsit jobban belehetett volna mutatni ezt a kezdeti időszakot is, ahogy a Birodalom átvette a Köztársaság mindennemű hatalmát és uralma alá hajtotta a galaxist. Borzongató volt a halott Jedik „mauzóleuma” az Inkvizítorok főhadiszállásán, de ezt is, vagy maga Darth Vader várát is jobban belehetett volna mutatni. Kicsit kevesebb utazás, rövidebb cselekmény szál, de részletesebb kidolgozottság. Plusz több érdekesség ebből a korból. Szerintem ez lehetett volna a kulcsa a jobb fogadtatásnak. Így viszont kaptunk egy közepes történetet, közepes kidolgozottságat, néhány csontnak odadobott összekötéssel az előzmény és az eredeti trilógiához. Mint például a visszaemlékezés Anakin kiképzésére, vagy pedig az ajándék űrhajó makett, ami feltűnt az Új reményben is anno.

A kiképzésről jut eszembe, ennél szörnyűbb CGI-t még nem láttam, ahogy a negyvenegy éves Hayden Christensen-t megpróbálták megfiatalítani. De ha nem számítógépes javítás volt, akkor viszont, azt a sminkest rúgtam volna ki azonnal, aki ezt elkövette. Fiatalított arc, de a ráncok látszanak és egyszerűen látszik a színész szemén a kor. Ezerszer jobb volt a The Mandalorian-ban feltűnt fiatal Luke Skywalker. Aztán az ezüst páncélos Mandalóri-ról jut eszembe, ez a Leila-szál is olyan erőltetettnek tűnik, mintha ide is azért raktak volna be egy cuki karaktert, mert látták, hogy a kis zöld „Yoda” milyen nagyot ment a másik szériában. Először még aranyos is volt, de a végén már kicsit sok lett szerintem itt az Obi-Wan-ban. Szóval röviden: a hype és a visszatérő nagy nevek ellenére, mindenből egy közepeset kaptunk, ami viszont elég nagy csalódás ebből a szemszögből.

Összegezzük tehát, hogy kinek ajánlanám; aki hatalmas Star Wars fan és mindegy mi csak háborogjanak a csillagok. Akiknek bejött, vagy de legalább is nem utálják az előzmény trilógiát. Ewan McGregor rajongóknak. De igazából bárkinek, akit érdekelnek a sci-fik, aztán maximum nem nézitek végig, vagy nem nézitek meg többször. Én megnéztem, a végégig izgultam, hogy mi lesz, de nem lett semmi. Talán, ha folytatják és képesek lesznek felülkerekedni a hibákon. Talán.

Huawei Matebook D14 i5 2021 laptop unboxing és az első bekapcsolás

 Sziasztok!

Eljött az idő, hogy lecseréljem a 11"-os, i3, 2. generációs kis Acer notebook-om. A választásom pedig egy Huawei Matebook D14 i5 2021-es laptopra esett, részben mert a telefonom is ugyanaz a márka és a Huawei Share-nek köszönhetően pillanatok alatt összekapcsolhatom a két eszközt. Plusz egy töltő elég a kettőnek! 

De részletesen majd később, egy másik írásban szeretnék erről az egészről beszámolni nektek. Addig is fogadjátok szeretettel a laptop kibontásáról és az első bekapcsolásáról készült videómat. Munkába siettem, így sajnos sem a képbeállítás, sem pedig a minőség nem a legjobb, de muszáj voltam kibontani, nem tudtam várni még egy napot! :) Jó szórakozást!

Link, ha nem indulna a videó!