Sorozatajánló: Star Trek: Strange New Worlds

Sziasztok!

Mi lenne, ha tudnátok a jövőtöket, amiben egy nagy tragédia fog történni? Hagynád, hogy bekövetkezzen, vagy pedig mindent megpróbálnál az elkerülése végett? Ezzel az alapkoncepcióval érkezett a Star Trek: Discovery spin off-jaként bejelentett Star Trek: Strange New Worlds. Idén, május 5-én a Paramount+ végre bemutatta az Űrszekerek új sorozatát. Én pedig ezt fogom most bemutatni!

A történet ott kezdődik, ahol a Discovery sorozat második évada befejeződött. Christopher Pike kapitány (Anson Mount) visszavonultan él a havas, montanai farmján, amióta látta a saját jövőjét. Nem tudja feldolgozni sem azt, amit a saját, sem pedig azt, amit a társai sorsával kapcsolatban megtudott. Ekkor jelenik meg a felettese, aki arra kéri, hogy kutassa fel a USS Archer-t, ami miközben egy idegen civilizációval vette fel a kapcsolatot, eltűnt. Pike enged, hiszen rájön, ha otthon bezárkózva siratja magát, akkor sem lesz előbbre, de ha útnak indul legalább még megmentheti az elveszett hajót és annak legénységét. Tehát az Enterprise útnak indul, fedélzetén a nagycsapattal. Azaz ott van Spock, Uhura, Una Chin-Riley, La’an Noonien-Singh és a többiek. Ezután 10 részen át követhetjük hőseink kalandjait, epizodikusan, mindig új kihívásokkal szembenézve!

A készítők Akiva Goldsman, Aley Kurtzman és Jenny Lumet, akik már jó pár Star Trek sorozatnál vagy filmnél is közreműködtek. Látszódik ahogy próbálták a múltbeli eseményeket, látványt összekötni a mai képi világgal. Tehát a régi, az 1960-as egyenruhák, fegyverek, űrhajók, a mai korra adaptálva. Minden kialakítása régies, de úgy csillognak mintha csak most jöttek volna ki a gyárból, így aztán végül minden odaillik a mai képernyőkre. Chris Fisher, Amanda Row, Andi Armaganian és a többiek, vagyis az egyes epizódok rendezői, tipikusan olyan nevek, akik, mindenféle szériáknál közre működtek a karrierjük során és valahogy most is elkapták a fonalat.

Jó látni a James T. Kirk előtti USS Enterprise-t, annak legénységével. Itt Uhura (Celia Rose Gooding) még csak kadét, aki azt sem tudja, hogy maradni akar-e a Csillagflottában, de épp Kirk testvérét is megismerhetjük, azaz George Samuel Kirk-öt (Dan Jeannotte) aki még csak hadnagy. De szerintem a legjobb színészi játék Spock-hoz, azaz Ethan Peck-hez köthető, aki remekül és egyedien alakítja a félig vulkáni, félig ember tisztet. Viszont mégsem akar sem Leonard Nemoy-hoz, sem pedig Zachary Quinto-hoz hasonlítani. Illetve nekem, Picard-on felül, ez a Csillagflotta kapitány típus tetszett eddig a legjobban, amit Christopher Pike személyében, Anson Mount hoz. Jól látszik a belső évődése, amit a jövőbe látás traumája okoz. Néha lefagy, körülbelül egyfajta PTSD jeleit mutatja, de amikor rendben van, akkor aztán összehívja az embereit főz nekik, meghallgatja őket és igazi kapitányként viselkedik, egy vezetőként, akit lehet követni. Mindig a legjobb döntést próbálja meghozni, mégsincs mindig a középpontban. De ez persze a készítőknek is köszönhető, amiért a legénységet, mint egészet, mindenki egyéni problémáján, illetve az ők együttes kooperációján keresztül akarják bemutatni.

Én a Discovery-t csak elkezdtem, de abbahagytam, míg végül a legutolsó évadnál újra becsatlakoztam, így az Enterprise ottani kalandjáról nem tudok most még érdemben nyilatkozni, de ennél a sorozatnál nekem, személy szerint tetszik a képi világ. Rögtön elkapott a retro érzés, az első rész közben és el sem engedett az utolsóig. Végig nézve az epizodikus történeteket, nekem egyszerűen a régi Star Trek hangulat jött elő a Voyager, Deep Space Nine és a többi új sorozat előttről. Szóval hangulatában inkább a The Next Generation, látványban pedig a The Original Series. Összességében a modern és retro kellemes keveréke az egész.

Összefoglalva, érdekesek a történetek, mint például a rövid rész, amiből kiderül, hogy tört ki a harmadik világháború a földön. Ennek fájó pontja, hogy a 2014-es, ukrán tüntetések képeit is felhasználták ennél az epizódnál, sőt mostanában folyton előkerül a téma a lehetséges harmadik világégésről a valóságunkban is. Ha pedig nem láttad a Discovery sorozatot, akkor sem kell aggódnod ez a széria önállóan is érthető és szórakoztató. A retro érzést sikerült a készítőknek modern köntösbe csomagolni és ez jó. Főleg, ha te is úgy vagy mint én, hogy újra néznéd a régi TOS-t és a TNG-t, de lehet ma már neked is vontatottak, vagy nem túl aktuálisak lennének az epizódok. Viszont ha mégis vágysz arra a régi érzésre, ami anno, azok nézése közben eltöltött, akkor itt az új kedvenc Star Trek sorozatod. Sőt, szerintem, akik nem látták, vagy nem érdekelte őket a régi Űrszekerek (és/vagy az új filmeket látták csak, illetve tetszettek is nekik), de szeretik a sci-fi-t mint műfajt, akkor ők is bátran tehetnek vele egy próbát, szerintem megéri.

Az ajánló végén pedig szeretnék egy hónapra elköszönni tőletek. Úgy tervezem, hogy Október 6-án jelentkezem újra blog bejegyzéssel, addig is kicsit pihenek, töltődöm és végül újult erővel térek majd vissza, az ősz második hónapjában. Addigra, talán ti is visszazökkentek a sulis/melós, nyárutáni hétköznapokba, én pedig hozok egy kis olvasni vagy néznivalót! Szóval jó pihenést így az Augusztus utolsó napjaira, Októberben pedig találkozunk! Sziasztok!

Retró bemutató: Playstation 2

Sziasztok!

A Playstation 1-től eltérően, a 2-vel már hosszabb ideje van ismeretségem. Amikor épp aktuális sláger volt a konzol piacon, már szerettem volna egyet, de sajnos nem engedhettük meg magunknak, így ez sokáig ki is maradt az életemből. Később a Playstation 3-mal ugyanígy történt és csak a negyedik generációnál csatlakoztam be a Sony konzolosok táborába. Végül egy piacozáson láttam meg életem első PS2-es konzolját, méghozzá egy FAT kiadást. Potom 1500 forintért vettem meg, majd kiegészítőket és játékokat is szereztem hozzá, de sajnos nemsokára GPU hibás lett. Ezután csak azért is vettem egy másodikat, immár netről, így az elsőt elraktam alkatrésznek, hiszen a videóchipjén kívül minden jó volt benne. Később aztán hely szűke miatt eladtam mindkettőt, de tavaly csak nem múlt a vonzás és végül mégis beszereztem egy SLIM verziót, ami sokkal kevesebb helyet foglal, de ugyanazt az élményt nyújtja. Azóta is ezt nyüstölöm, jelenleg a Star Wars: The Force Unleashed-et pörgetem rajta, igaz ritkábban, mint szeretném. Szóval a hosszúra nyúlt bevezetőm után a Sony második játék állomását szeretném nektek bemutatni, íme a Playstation 2!

A konzol fejlesztését 1999 márciusában jelentették be, majd egy évvel később Japánban már piacra is dobták, megelőzve a konkurens Nintendo, Gamecube-ját. Sőt, a Microsoft első Xbox-ának a megjelenését is beelőzték közel egy évvel. Szóval az időpont hatalmas kezdeti előnyt nyújtott a Sony-nak. Főleg mivel ekkora már számos first-party fejlesztővel rendelkeztek, amik mivel az anyacég közvetlen tulajdonában álltak, így számtalan címmel biztosították a játékkínálatot. Sőt ez egyfajta garancia is volt a jó minőségre.

A nagyon hamar népszerűvé vált PS2 igen sok más fejlesztőt is maga mögé állított. A hatalmas közönség és ezzel együtt a hatalmas felvevőpiac miatt, még a gyengébb játékok is rendre jó eladásokat produkáltak. Pedig eleinte számos panasz érkezett a Sony-hoz a fejlesztőktől, a gép állítólagosan nehéz programozhatóságáról. Szóval nagy piac, sok játék, nagy bevétel. Így aztán leváltásáig olyan mennyiségű third-party PS2 játék került a piacra, amely gyakorlatilag megközelíthetetlen volt mindkét konkurens konzol számára.

A harmadik nagy előnye a redmontiakkal szemben, a sokkal több exkluzív név felmutatása volt, amelyek soha nem jelentek meg semmilyen más platformra sem. Szemben az Xbox-szal, amelyre a mai napig nagyon sok multiplatform játék érkezik.

Szóval, ezen dolgoknak köszönhetően a Playstation 2, máig a világ legnagyobb darabszámban eladott konzolja. 2013. január 4-ig, 155 millió (máshol 157,68 millió ez a szám) darabot adtak el belőle, szemben a második helyezett Nintendo DS-ével, ami 154 milliós eladást produkált. Ez egyébként már egy hordozható konzol.

Nézzük is meg a hardverét, ami rengeteg érdekességet tartogat számunkra, már persze ha érdekel minket a száraz adatok halmaza! A 300MHz-es központi processzor az Emotion Engine (EE) nevet kapta, s ezt a Sony a Toshibával közösen fejlesztette ki egy MIPS R5900-as magra építve. Így lett a chip egyfajta kombinációja a CPU-nak és egy DSP processzornak, melynek a fő felhasználási köre a 3D-s világok szimulálása. Az EE legtöbb része egyébként teljesen 128 bites, ezzel a világ első ilyen tömegtermékekbe szánt processzorává vált. Rendkívül összetett processzor, amely minden része saját cache memóriát kapott, de nem kapott nagyobb másodszintű gyorsítótárat. Így szemben a PC-s processzorokkal, hosszabb ideig nem tudott több adatot tárolni, viszont az adatokat gyorsan fel tudta dolgozni, tovább tudta küldeni és a helyére azonnal mást tudott cachelni. Összeségében a PS2 központi processzora erős és például az egy évre rá megjelenő Xbox szívében dobogó Pentium III 733MHz-es egységénél kétszer erősebb, ha csak a teljesítményt nézzük. Sőt néhány alkalmazásnál akár 15x gyorsabb egy 400-as Celeron processzornál.

Viszont a brutális teljesítmény eléréséhez a megfelelő programozásra is szükség van, ugyanis mint már említettem, nehéz az EE-t programozni. Így a fejlesztőknek az egyes játékoknál jóval hosszabb fejlesztési időkre volt szükségük, mint ahogyan azt előre megtervezték. Vagy volt egy másik lehetőségük; hogy egyszerűen nem használták ki a processzor teljesítményét és így határidőre megtudták jelentetni a játékukat. Az első megoldást főleg a Sony saját, belső fejlesztőcsapatai alkalmazták, ezért is az ő programozóiknak voltak a legjobb eredményeik ezen a téren, és nem véletlen például, hogy a Gran Turismo 4-nek olyan a grafikája, ami napjainkban is egy jó szintet képvisel.

Aztán a második legfontosabb része a konzolnak a GPU, ami a Graphics Synthesizer nevet kapta. Ez egy 150 MHz-es chip, ami szintén egy összetett hardver. 4MB beágyazott memóriát tartalmaz, amit 47 GB/s sebességgel tud elérni egy 256 bites busz. A 4MB-ból, viszont a renderelés csak 2MB-ot használ fel, a többi a textúráknak jut, ami nem túl előnyös, mivel a chip nem támogat textúratömörítési eljárásokat. Viszont ettől még a központi memóriát használhatnák, ám ez sem teljesen lehetséges hiszen az EE-vel egy igen keskeny, mindösszesen 1,2 GB/s-es busz köti össze. Ez azt eredményezi, hogy menet közben nem lehet túl sok textúrát használni, ami meg is látszódik néhány játéknál.

Érdekesség viszont, hogy az IO processzora egy 33 MHz-es MIPS R3000A, ami az első Playstation konzolnál a központi processzorként szolgált, tehát ezáltal a PS2 tudja futtatni az előző generáció játékait is.

A Sony egyébként, az életciklusa alatt, folyamatosan kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölt a konzolon. Ezek persze a játékok teljesítményére nem voltak hatással, hanem inkább funkcionalitásbeli, kényelmi és gyártástechnológiai szempontok miatt volt rájuk szükség. Ezen változásokat a vállalat „V” -el jelölte a verzióknál és 0-tól egészen 16-ig mentek el vele a gyártás végéig. Néhány érdekesebb revíziót érdemes itt megemlítenem; a V0-ást például csak Japánban forgalmazta a cég és nem rendelkezett beépített DVD-VIDEO lejátszó szoftverrel, de még tartalmazott egy PCMCIA foglalatot. A V9-es modellnél kivették a FireWire portot és helyette beletették az Infraportot, ami a DVD távirányító jeleit tudta venni. 2004-ben érkezett meg a harmadik nagyobb hardver átalakítás, ami a V12-es (modellszámozás szerint: SCPH-70000) számot kapta, ez volt a vékonyított, kicsinyített PS2, ami igen rövid időn belül hatalmas siker lett. Itt már kivették a gépből a 3,5” -ös HDD helyét, viszont beletették az ethernet portot. A legutolsó említésre érdemes változat pedig a V13-as, amelyiknél már egy lapkában egyesítették az Emotion Engine-t és a Graphics Synthesizer-t, azaz a processzort és a GPU-t.

Adathordozók tekintetében a Playstation 2 képes volt lejátszani a sima audio CD-ket és a DVD-ket is. Ez pedig segítette a kezdeti eladásokat, hiszen hiába volt kevés játék rá az elején, sokan akkor is megvették a konzolt és DVD lejátszónak használták.

Aztán ott a már említett visszafelé kompatibilitás, ami értelmében a PS2 képes volt az elődje játékait futtatni CD-ről. De ezen felül majdnem az összes hardverével elboldogult, így például csatlakoztathattuk hozzá a PS1 DualShock kontrollerét vagy a memóriakártyáját is. Ez is egy olyan dolog volt, ami segítette az eladásokat, hiszen aki váltani szeretett volna az újabb konzolra, annak nem feltétlenül kellett eladni az elődhöz beszerzett dolgokat, hiszen azokat ennél a gépnél is tudta használni. Sőt, az ember a régi kedvenc játékait is újra előtudta venni és tudott velük játszani az új gépen.

Címek tekintetében, szintén a teljesség igénye nélkül, olyanok jelentek meg erre a konzolra, mint; a Tony Hawk’s Pro Skater 3 és 4, a Grand Theft Auto 3, a Resident Evil 4., a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty, a Grand Theft Auto: San Andreas, a Grand Theft Auto: Vice City, a Gran Turismo 3: A-Spec, a Madden NFL sorozat, a Devil May Cry, a God of War, a Virtual Fighter 4, a Burnout 3, a God fo War 2, az SSX, az Okami, a SoulCalibur 2, a Prince of Persia sorozat, a Guitar Hero 1-2, a Final Fantasy X és XII, a Shadow of the Colossus, a Rayman 2 Revolution, a Need for Speed: Hot Pursuit 2, a Gran Turismo 4, a Silent Hill 2, a Tekken 5, a Kingdom Hearts 2,a Ratchet & Clank sorozat vagy a Time Splitter 2.

Érdemes tudni még a konzolról, hogy ennek már minden verzióját függőleges tárolásra is alkalmassá tették, ehhez pedig nem kellett más csak egy úgynevezett „vertical stand”, ami lényegében egy tartó és amit külön lehetett megvásárolni.

Az írásom végére pedig hadd biggyesszek néhány érdekességet: Az első az a PS2 dizájnjáról szól, ami valójában nem is a Sony-tól ered, hanem az Ataritól, pontosabban az Atari Falcon 030-as és 040-es gépekről másolta a japán cég, és ezzel szeretettek volna tisztelegni, az említett két gép, közel egy évtizeddel azelőtti megjelenése előtt. Sőt a vertikális tárolás ötlete is innen jött. Aztán ott a tipikus kulcsfigura, ami a Playstation 2 esetében, maga a God of War főhőse, Kratos lett. De a legtöbb kreatív kampányfilm is ehhez a konzolhoz köthető. Még magát David Lynch rendezőt is felkérték egy reklám elkészítésére. Sőt, annak idején a brazil PS2 tulajok tudtak már Netflix-et nézni, ha megvolt nekik hozzá a speciális CD-jük. Ez a szolgáltatás 2011-ig volt aktív és elég népszerű is volt, hiszen a konzol alacsony ára miatt jobban megérte az embereknek azon filmezni, mint egy DVD lejátszót vásárolni. Az utolsó és talán a legérdekesebb dolog a konzol főképernyőjéhez köthető. A különböző oszlopok az ikonikus képernyőn, teljesen véletlenszerűnek tűnnek. Ezzel szemben pedig, az igazság az, hogy ezek a memóriakártyákon tárolt információk alapján változtak. Ez egy gyors és egyszerű módja volt annak, hogy le lehessen ellenőrizni, a gép megfelelően töltötte-e be a kártyákon lévő információkat.

Ti tudtátok ezeket, vagy volt valami újdonság a számotokra? De nyugodtan írjátok meg azt is, hogy nektek mi volt a legmeghatározóbb játékotok Playstation 2-őn!

forrás: Wikipédia

Ismét kilátogattam a Nagybani piacra! - Vol2

 Sziasztok!

Ha nyár akkor Nagybani piac! Minden nyáron, ahogy van rá időm, meglátogatom a közeli piacot kincsek után kutatva. A múltkori remek fogásokon felbuzdulva, az elmúlt vasárnap újra kimentem a piacra és poton pénzért, ismét sikerült PC játékokat beszereznem, sőt még két Playstation 3-as cím is a szatyromba került, igaz azok már 1500 ft-os áron. Szóval nézzük meg most is együtt, az új szerzeményeket!

Link, ha nem indulna a videó!

Kilátogattam a Nagybani piacra! - Vol1

Sziasztok!

Ha nyár akkor Nagybani piac! Minden nyáron, ahogy van rá időm, meglátogatom a közeli piacot kincsek után kutatva. Most szerencsém volt, így százforintos darabáron sikerült vásárolnom pár remek PC játékot és egy Playstation 2-es No One Lives Forever-t a gyűjteményembe! De nézzük is meg együtt az új szerzeményeket!

Link, ha nem indulna a videó!