Sziasztok!
Nemrég kiegészítettem a PS1-2-3 gyűjteményem egy PSP-vel,
azaz egy Sony PlayStation Portable kézikonzollal. De nem ment minden simán.
Halljátok hát a történetem és egy kis bemutatót erről a remek kis kézikonzolról.
Szóval, megrendeltem egy 2. generációst, egy sráctól, ami
gyorsan meg is érkezett. Előszóban annyit tudtam, hogy a készülék rendben van,
viszont nincs benne aksi, illetve egy picit viseltes töltővel rendben tudom majd
működtetni és egy ideig helyhez kötve tudok vele játszani, egészen addig amíg
nem veszek hozzá egy aksit a későbbiekben. Nos, a picit viseltes töltő
konkrétan kontakthibás volt, akár csak a gép töltő csatlakozója, így vissza is
küldtem a feladónak, hogy nem erről volt szó. Szerencsére visszakaptam az árát,
amit később kiegészítve vettem egy másikat, egy 3 generációsat, ami aksival és
töltővel, illetve CFW-vel is rendelkezik, azaz letöltött játékokat is futtat
már a memóriakártyáról.
De, lássuk csak miről is van szó, mi is az a PSP konzol. A
PlayStation Portable mint már említettem, egy kézikonzol, amit a Sony
fejlesztett ki 2004-re. Pontosabban 2004. december 12-én jelent meg Japánban.
Ezzel szemben Észak-Amerikában egy évvel később, 2005 március 24-én, az Európai
régióban pedig ugyanezen év szeptember 1-én érkezett meg a boltok polcaira. A
konzol válasz volt a Nintendo DS-ére. Erősebb is lett, mint a riválisai és ez
lett a Nintendo kézikonzolos dominanciáját veszélyeztető első igazi vetélytárs,
az akkora már megbukott SNK Neo Geo Pocket vagy a Nokia N-Gage után. A grafikus
feldolgozó egysége abban az időben, csúcsgrafikára volt képes a kézikonzolokhoz
mérten. A 4,3 hüvelykes kijelzője és a multimédiás képességei, mint a
videólejátszója, illetve a TV-tunere a kor egyik meghatározó mobil szórakoztató
eszközévé tették.
Aztán ott volt az a nagy előnye, hogy a neten keresztül
feltudta venni a kapcsolatot a PlayStation 3 és más PSP konzolokkal, sőt az
egyetlen olyan konzol a mai napig, ami optikai lemezt (UMD-Universal Media Disc)
alkalmaz elsődleges adattárolóként.
A gépet egy MIPS R4000-es 333MHz processzor hajtotta meg 32
MB, illetve később a 2000-es, 3000-es, Go és E1000-as modelleknél 64MB
társaságában. Egyébként ez a típusú processzor dolgozott a PS1 és PS2 motorháza
alatt is, csak persze más modell. A 4,3 hüvelykes (Go esetében 3,8”), 16:9-es
szélesvásznú TFT LCD kijelző felbontása 480x272 pixel volt. A hang-ról a
E1000-es modellnél mono, a többinél sztereó hangszórók gondoskodtak. Sőt a 3-as
szériánál és a Go esetében már beépített mikrofon is volt. De minden verzióban
volt 3,5 jack csatlakozó a hangkivezetésnek. Kapcsolat terén a kis gép
rendelkezett Wi-fi modullal, ami a 802.11b/g-s szabványt tudta, illetve felvolt
szerelve USB kimenettel és a PSP Go esetében bluetooth kártyával. Sőt, ezzel
már online, a PlayStation Network-ön is lehetett játszani, vagy digitálisan
játékot venni.
Mint említettem, az eredeti PSP-1000-es modell, 2004-ben érkezett
meg a vevőkhöz, majd ezt követte 2007-ben a PSP-2000-es, majd pedig 2008-ban a
3000-es változat. Rá megint egy évre egy full újratervezett PSP Go vitte tovább
a szériát egészen 2011-ig amikor is megjelent az utolsó költségkímélő
PSP-E1000. De nemsokra rá már meg is jelent a PlayStation Vita, ami tovább
vitte a Sony kézikonzol örökségét. A PS Portable 10 éves élettartama alatt több
mint 80 millió (más adatok szerint 82 millió) példányban kelt el. A
legsikeresebb játék, ami megjelent rá a Grand Theft Auto: Liberty City Stories
volt, ami 7,6 millió eladott darabnál állt 2015. októberében.
Szoftver támogatottság tekintetében a legfrissebb 6.61-es
firmware-el a gép a következő funkciókat tudja: van rajta internetböngésző, GPS
és online rádió. MP3-MP4-ATRAC3-AAC-WAV-WMA formátumokat támogató zenelejátszó,
illetve videólejátszó, ami kezeli az MPEG-4 több fajtáját és az SWF-et is.
JPEG-GIF-BMP-TIF-PNG képeket megjelenítő képnézegetőt. Csatlakoztathatunk hozzá
USB-s kamerát, használhatjuk PS3 távirányítóként is vagy pedig Skype hívást is
bonyolíthatunk rajta.
Nekem ugye CFW-zett verzió ütötte a markomat, amire eddig
lemezes játékot még nem sikerült beszereznem, de letöltöttem már megannyi
sikercímet, amiből párat már sikerült kipróbálnom, sőt a két God of War játékot
már végig is vittem. Összességében eddig tetszett, annyira, hogy egy időre félre
raktam még a Nintendo Switch-em is, amit kimondottan a jó kézikonzol mivolta
miatt szereztem be. Eléggé beszippantott a God of War-ok és a Tomb Raider
játékok világa. A kis gép, főleg mivel 3000-es széria, abból is Slim, így elég
könnyű és nem fárasztja a kezem. Az aksija nagyon jól bírja, ami meglepő,
hiszen nem egy nagy telepről beszélünk, hanem csak egy 1200mAh-es cuccról.
Tetszik, hogy ha szeretném, akkor ráköthetném TV-re akárcsak a Switch-et, csak
egy kábel kellene hozzá. A PS3-hoz hasonló menürendszere is tetszetős, amit XMB
azaz Xcross Media Bar-nak hívnak hivatalosan. Hat fő menüpont van; Settings,
Photo, Music, Game, Network, TV és ezeken belül találhatóak a további alpontok.
Könnyen megtalálható minden, nem kell vele szöszölni. Egy dolog van, ami nem
annyira jön be, de meglehet szokni, az pedig a gombok elhelyezkedése, és emiatt
a játékok irányíthatósága. Így hiába a könnyű szerkezet, ha a gombkiosztás
miatt néha ugyanúgy elfáradnak az ujjaim.
A végső megállapításom pedig az, hogy
ha valaki most kézikonzolt szeretne, nem feltétlenül kell Nintendo Switch-ben
gondolkodnia. Maximum csak akkor, ha az exclusive címek érdeklik, vagy pedig
mert a családdal szeretne rajta játszani. Más esetekben tökéletesen elég ez a
kis szerkezet a mai használt árán 20.000 forint körül. Ezen az áron, főleg ha
CFW-zett, olcsón nyújt szórakozást bárhol, ahol elővesszük.