Játékajánló: Bloodborne GoTY

Sziasztok,

ma, hosszú idő után, újra egy játékajánlóval jelentkezem, ami nem egy túl friss címet rejt magában, de annál érdekesebb történetetnek lehetünk szem és fültanúi, sőt még az idegeinket is megfogja borzolni egy picit, hogy a kontrollert letéve kifáradva de annál jobb érzéssel mehessünk vissza a való világba.

Yharnam, az egykor fénylő és impozáns város, ahol keverednek a gótikus és viktoriánus építészeti elemek. Ami egykor fenséges és gazdag település volt, ma pedig az utcák vértől és hulláktól bűzlenek. Mindenhol szörnyek, holtestek, sikolyok és halálhörgés. De hirtelen kopogó léptek zaja veri fel a macskaköves utcát és szörnyű lakóit. Lassú de magabiztos léptek. Vajon ki meri megzavarni a vadászat éjszakáját? Áh igen, egy új vadász érkezett a városba, hogy megtisztítsa a Bloodborne világát.

A Bloodborne-t 2015. március 24-én adták ki, a Playstation 4 exkluzív játékként. Típusát tekintve a souls játékok közé sorolható, ami mára egybeforrt a kemény és szívatós játékmenettel. Nincs ez másképp itt sem, aki belekóstol Yharnam világába, hamarosan szembe találja magát a nehéz játékmenettel és az igazán erős főellenségekkel. A kiadó a Sony volt, míg a fejlesztő a From Software, akiknek olyan játékokat köszönhetünk, Hidetaka Miyazaki vezetésével, mint a Demon’s Souls, Dark Souls 1.-2.-3., Sekiro vagy a tavalyi Elden Ring. 2015 novemberében pedig megjelent hozzá egy kiegészítő a The Old Hunters címmel.

A történet szerint Yharnam egykor virágzó és gazdag város volt, míg nem az Ősöknek nevezett lények vérével nem kezdenek kísérletezni, ami rövid távon csodás gyógyulásokat és csupa pozitív dolgot okozott, de hosszú távon függővé tette az embereket, sőt előbb- utóbb őrjöngő szörnyekké változtatta az azt használókat. A játék cselekménye akkor veszi fel a fonalat, amikor is a város már romokban, a lakosok nagyrésze már vagy szörnnyé vált, vagy teljesen megőrült. A maradék pedig csak túlélni próbál. De maradt még néhány vadász is, akik nagyrészét az egyház bízott meg anno és akik közé majd a főhősünk is tartozni fog. Bár a teljes igazság az, hogy a mi karakterünk egy messziről jött idegen, aki a véletlennek vagy épp a sorsnak köszönhetően lép majd a vadászok útjára, nem pedig a várost régen uralma alatt tartó hatalom miatt.

A játék elején karakter generálással kezdünk, ahol beállíthatjuk a játékbeli kinézetünket és a különféle képességeinket, majd pedig végül egy eredettörténetet is választhatunk.

A Bloodborne-t H. P. Lovecraft és Bram Stoker irodalmi művei és olyan országok építészetei tervezése, mint Románia, Csehország vagy Skócia, ihlették. Ez egy akció-szerepjáték, amit harmadik személy nézőpontjából játszhatunk és nagyon sok hasonlóságot mutat a Dark Souls sorozat elemeivel, grafikai megvalósításaival. Yharnam romokban heverő gótikus utcáit járva, már magukban is elég veszélyes ellenfelek sokaságán kell magunkat áttörnünk, hogy aztán az adott pálya csúcspontjaként megküzdhessünk; az egy teljes képernyő szélességű, életcsíkkal megáldott boss-al. Jól meg kell tanulnunk a félreugrásokat, kitéréseket és ellentámadásokat, hiszen csak így lesz valamennyi esélyünk ezekkel az ellenfelekkel felvenni a küzdelmet. Segítségként a készítők megadták a lehetőséget, hogy behívhatunk online lévő másik játékost is, ami azért elég nagy segítség.

Pici nyugalmat csak a „Hunter’s Dream” nevű helyen találhatunk, amit a területen ritkásan szétszórt lámpásokkal érhetünk el. Ezeket használva feltöltődik az életünk, viszont az addig megölt összes szörny újjáéled. Ez egyben nehézség, hiszen sehol sem lehetünk nyugiban, mindig jönni fog valami féle rémség. Másrészt viszont így mindig lesz ellenség, akit megölve tapasztalati pontot szerezhetünk így erősödve boss-tól, boss-ig, és higgyük el erre nagy szükségünk lesz. A Hunter’s Dream-ben található egy öreg vadász, aki tanácsokkal lát el és egy élő baba, akinél elkölthetjük a fejlődési pontjainkat, illetve fegyvereket és egyéb dolgokat vásárolhatunk.

A harc gyors tempójú, és ha egy bekapott ütés után elvesztenénk az életünk jó részét, egy sikeres támadással visszaszerezhetjük azt. Egy-egy ellenség megölésekor Blood Echoes-t kapunk, ami kb. a tapasztalati pontnak felel meg. Ezt halálunkkor elveszítjük, bár mindig visszaszerezhetjük őket, ha visszatérünk a halálunk helyszínére és visszavesszük, a földről vagy néha az ellenségünktől. A fegyvereink elsődleges és másodlagos móddal vannak felszerelve, amik gyors, de gyenge és lassú de erős támadásnak felelnek meg. Illetve van még a másodfegyver, ami igazából egy lőfegyver. Ezt használhatjuk a támadó ellenség hirtelen megállítására is.

A játékban sosem rágják a szánkba az eredettörténetet vagy a sztorit. Ahogy haladunk előre és beszélgetünk valakivel, vagy a tárgyak leírását olvasgatjuk, úgy juthatunk információkhoz erről a rejtélyes világról. De pont ez az, ami könnyen magába rántja a játékost, hiszen a képi megjelenítéstől kezdve, a gótikus város látványán át, egészen a játék atmoszférájáig, valami megfoghatatlan érdeklődés kezdi magához húzni az embert és szinte kutatja majd a morzsákat, amik megválaszolhatják a felmerülő kérdéseit. Én is utána olvastam a dolgoknak, hogy még jobban belelássak ebbe a félelmetes, de mégis magával ragadó világba. Mindig csak leültem játszani, de mire felkeltem a PS4 elől, érdekelni kezdett mi miért vagy mitől történt úgy a játékban, ahogy történt.

Meg kell jegyeznem; ez volt az első és eddig utolsó From Software játék, amit végig vittem. Szóval ez szerintem sokat elmond. Én csak ajánlani tudom ezt az őrült rémálmot! Emlékszem az egyik nyáron, mikor épp Vicar Amelia-t győztem le, annyira vert a szívem, mint még soha és hatalmas elégedettség töltött el. Olyasmi, mint amikor fiatalon, karácsony estéjén a Diabló 2-ben legyőztem a címszereplő főellenséget. Szóval egy valami tagadhatatlan: Miyazaki és a From Software-nél dolgozó srácok nehéz játékot adnak a kezünkbe, de annál édesebb lesz, amikor legyőzünk egy-egy fő boss-t.